A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Krizsán László: Történelmi források szerepe és megejelnítése Mikszáth Kálmán egyes műveiben

viselt egymás ellen. 1531-ben a lőcseiek egy éjjel hirtelen Kézsmárk alá szállanak s tüzes golyókkal lődözik. Erre a kézsmárkiak felriadnak, fegyvert ragadva a már eltakarodó lőcseieket üldözőbe veszik s nyolczat közülök leteritnek. A ráforduló évben a kézsmárkiak Laszky 400 emberével erősödve a lőcseiek ellen indulnak, Igló mellett megütköznek velők, sokat közülök elejtenek, 114-et pedig elfognak. E kudarczért boszút akarnak venni a lőcseiek a Kézsmárk falvait megrohanván a lóméneseket és tehéncsordákat hajtják el. De a kézsmárkiak legott fölkerekednek, Kis-Szálok mellett összecsapnak a lőcseiekkel s megvervén őket, ötvennégyet elfognak. Ezek közül a kézsmárki tanács nyolczat lefejeztete." (5) íme a Beszterce ostromának kész forgatókönyve! Csak a helyneveket és az időpontokat kell behelyettesíteni. A többféle forrásból gyűjtött ismeretanyag - mint hatalmas téglahalmaz hevert az író előtt, rendszertelenül megmunkálásra várva. Minden tégla egyegy adat, történet vagy éppen jellem volt. A sok, esetenként egymásnak ellentmondó történetek egymásra dobált téglarengetegéből kellett felépíteni a hibátlan falat, melyben a téglák szorosan kötődtek egymáshoz és szilárdan állottak. Az író pedig, mint valami mesebeli kőmíves, válogatta, szabta a téglát, jól összekötve a fantázia malterével, emelte az épületet: „... sok mindent tudtam még, amit fel nem használhattam: nem minden téglát raktam be az épületbe, amim volt; soknak, amit beraktam, lekalapácsoltam a végét, és sok újat a magam tégláiból tettem hozzá - a malter persze mind az enyim. Hogy mi az igaz, mi a nem igaz a könyvben, ezt most már magamnak is nehéz a malterén keresztül konstatálni... Válogassátok ki ebből az egy véka összekevert mákból és kölesből külön a kölest, külön a mákot." Nagy feladatot rak ezzel az író a szórakozni és a kort megismerni kívánó olvasóra. Hogyan különítse el a megtörtént eseményt a költött helyzetektől az olvasó, mikor az írótól várná ezt? Nem veszít a hitelességéből és ennek következtében erkölcsi hatásából az olyan írás, amelynek valóságalapját a közönség nem ismeri fel? Szerencsére Mikszáth Kálmán általában hűen ábrázolja a kort, melyben szereplői mozognak és a történeti forrásokat is kellő szakértelemmel, adatszerűen alkalmazza, soha nem módosítja a megismert valóságot a napi politika érdekében. Ilyen technikát viszont az 50-es évek Mikszáth „szakértőinél" annál inkább megfigyelhetünk. Gyakran becsempésztek az író eszmei megnyilatkozásaiba olyan elemeket, amelyek nagyon távol álltak Mikszáthtól, de jól segítették az aktuális politikai kampányok sikerét, és nagyon jól tudták magyarázni, Mikszáth politikai hitvallásából származtatni saját ötleteiket. Nem véletlen, hogy az említett korszak vezető irodalomtörténészei a forráskritikailag gyengébb, a történeti dokumentumokat elégtelenül vizsgáló, 36