A magyar polgárosodás kérdései – élet a századfordulón. Balassagyarmat, 1997. május 28-30. (Discussiones Neogradienses 7. - konferencia kötet. Salgótarján, 1997)

Krizsán László: Történelmi források szerepe és megejelnítése Mikszáth Kálmán egyes műveiben

szűk adatbázisra épülő Mikszáth-művek fészkeiben helyezték el ideológiai kakukktojásaikat. Ilyen, történetileg bizonytalan mű, az egyébként kiváló alkotás, a „Különös házasság." Mikszáthi értelmezésben ez a regény sem hordoz annyi bizonyíthatatlan elemet, mint amilyenné az ötvenes évek kultúrdiktátorai tették, amikor e regény ürügyén, általa és vele indítottak támadást a klérus, az emberek őszinte vallásos meggyőződése ellen. E körülmény folytán a közönség tekintélyes része elutasította a „Különös házasság"-ot, sőt sokan Mikszáth egész életművével szemben gyanakvóvá váltak. Természetesen hozzájárulhatott ilyen vélekedés kialakulásához az író által is túlhangsúlyozott és deklarált megléte a történeti valóságnak, ami az adatokkal szembesítve, hitelét veszti. „Annyira biztosak és hívek az események főadatai, hogy a neveket se tartom szükségesnek megváltoztatni és semmi cirádát, semmi írói arabeszket nem teszek hozzá. Igaz hát (7) minden sora." Ilyen bevezető sorok után az első kétely akkor támad az olvasóban, ha megtudja, hogy Dőry Mária nem is létezett, ám Dőry Katalin annál inkább. Hogy az eszmei főszereplő, Horváth Piroska sem valóságos személy, pedig róla nem egy sort írt Mikszáth. Még nagyobb az olvasó bizalmatlansága a történet valódiságát illetően, ha a „másik oldal meghallgatása" után kiderül, hogy erőszakos házasságkötésről hitelt érdemlő bizonyíték nincs. Mindez írói szempontból, az írói szabadság és a témaalakítás tetszőlegessége oldaláról megengedhető lenne. A cselekmény valódiságának hangsúlyozása viszont - bizonyítékok nélkül - torzzá, ellentmondásossá teszi a művészileg oly kimagasló alkotást. Már a témaválasztás - az erőszak megjelenítése - is összekapcsolta a regény cselekményét a férfi és nő viszonyáról, az erőszakos birtoklásról széles körben elterjedt tudálékoskodásokkal. A nő erőszakos birtoklásának földesúri jogát, a „ius primae noctis"-t például nemcsak a közvélemény hitte a valóságban meglévő gyakorlatnak, hanem még a közelmúlt politikusai is az első éjszaka jogával reprezentálták a nép kiszolgáltatottságát. Ugyanakkor: az első éjszaka jogát nem a földesúr gyakorolta egy frissen házasodott jobbágymenyecske ágyában, hanem az új házasoknak kellett bizonyos illetékkel az egyháztól megváltaniuk azt a jogot, hogy az első éjszakát ne kelljen vallási parancsolat szerint szüntelen imádkozással és böjtöléssel eltölteni, hanem, hogy egymásnak is örülhessenek. A házasság körüli effajta hiedelmek még inkább színesedtek a különböző érdekek szerepeltetésével és gyakran oly szövevényessé váltak, hogy az események valóságtartalma, a hiteles adatokkal nem rendelkező kívülállók számára, kibogozhatatlanná vált. Ilyen történetet szállítottak Mikszáth „elő forrásai", elsősorban Bernáth Dezső képviselő. Forráskritikai szempontból senki nem vizsgálta a történetet. Az író sem. Biztosan azért, mert források sem voltak. 37