Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Imre László: Epikai ritmus és kicsinyító emocionális-vitalisztikus valóságélmény A Szent Péter esernyőjében

Az anekdotikus felépítés azonban nem magyarázat a Szent Péter esernyője külön státuszára az életművön belül, hiszen a Különös házasság vagy a Noszty fiú esete Tóth Marival éppígy anekdotán alapul, s éppígy egészül ki a témát adó „nagy" anekdota sok-sok apró adomával. Itt az anekdotikus alap ugyan hozzájárul a mű derűs, pezsgő életszeretettől áthatott atmoszférájához, de nem magyarázata annak. Az adoma emocionális-vitalisztikus világértelmezéssé nő át. Azaz olyan élményt közvetít és kelt az olvasóban, amely az élet nagy és kis dilemmáira nem metafizikai vagy tudományos, még csak nem is morális vagy társadalmi-politikai magyarázatot keres. Az érzelmi élet természetességéből és egészségességéből, az élet-érzékelés dinamizmusából származó élet-bizalom és kedélygazdagság ömlik el rajta. Nem ad választ fogalmi úton a társadalom, az élő világ, az erkölcsi élet stb. kérdéseire, hanem olyan színekkel és hangulatokkal, olyan képekkel és jellemekkel, olyan eseményekkel és fordulatokkal érzékeltet mindent, hogy egy sajátos, optimálisnak vélt magatartás szuggerálásával megnyugtat és kibékít a létezéssel. A boldogságot valamiféle jóhiszeműség és erkölcsi fogékonyság, olyan életkedv és életerő birtoklásában sejteti meg, mely a sors szüntelenül változásokat hozó mechanizmusában a remény, a tisztaság megingathatatlan optimizmusát garantálja. Nyilvánvalóan nem világmagyarázat ez, hanem egy magatartásnak hangulati, kedélyvilág-beli megfelelője. Mikszáth valószínűleg nem sokat ismert a század második felének európai (sőt magyar) filozófiájából, de az ún. vitaiizmus népszerűsített eszméihez újságcikkekben éppúgy hozzájuthatott, mint szerkesztőségi vagy éttermi beszélgetések során. Annál is inkább, mivel egybehangzottak karakterének, sőt azt mondhatni fiziológiai alkatának a kedélyvilágra ható jegyeivel. Ennek szellemében szorítja háttérbe az erkölcsi megfontolásokat bizonyos erotikus-emocionális tényezőkhöz képest. Példa rá a glogovai tanító esete. Aki a munkára elszegődő férfiak távollétében maga marad a faluban nyáron, aminek következtében több tanítványa is hasonlít rá. Az életlendületnek, az életörömnek ez a minden formában való igenlése teszi olyan vonzóvá és poétikussá a Szent Péter esernyője majd mindegyik sorát. A spontaneitás (mely oly sok tekintetben jellemző Mikszáthra) itt szinte életelvvé nő. Az élet minden különösebb filozófiai, politikai, metafizikai stb. spekuláció nélkül hódítható meg igazán. Fábri Anna joggal mondja a regényről: „Mikszáth régi mondanivalója fogalmazódik újjá: boldoggá az ember saját maga teheti magát."

12 Ezzel függ össze a Szent Péter esernyője erotikája. Valamikor ebben főképpen az ártatlanság kedvességét, báját érzékelték: ,,a szerelmet . . . csaknem mindig az illúzió távolságából szemléli, hogy mindannyiszor újra átélhesse a maga szűzi tisztaságában a fiatal szív virágzásának elfelejthetetlen és visszahozhatatlan szépségű korszakát."

13 Valójában itt is a biologisztikus, vitalisztikus, emocionális varázslat ejti meg, s annak az életbizalomnak a gyönyörködő belefeledkezése teszi emlékezetessé szavait, amely az egész regény kedélyi, hangulati lényegét adja. Az adoma tehát átnő olyasfajta vitalisztikus és emocionális természetű életbenyomás reprodukálásává, amit nemcsak az epikai ritmus élénksége biztosít, hanem a befejezés, illetve az egész cselekmény jelképiesbe áthajló poétikussága. Ezt a szimbolikus „tanulságot" mindig is érzékelték a regény elemzői, ki-ki a maga módján. Karácsony Sándor például így: „Isten törvénye nem engedi, hogy Wibra Gyuri megtalálja az esernyőnyélbelí kincset, mert akkor nem szerethetné igazán Veronkát, csak számításból venné el. A maga módján lenne boldog, Veronka pedig boldogtalan lenne. Pedig mindkettőjüknek boldogoknak kell lenniük, de Isten módján."

14 Király István, néhány évvel monográfiája után, egy újabb kiadás utószavában ugyanezt az evilági, köznapi erkölcsi oldalról indokolja: „Wibra György útnak eredt, hogy megkeresse elveszett legendás örökségét, apja pénzt rejtő vörös esernyőjét. Az eltűnt kincsre nem bírt ráakadni. De talált helyette valami mást, ami minden vagyonnál többet ért: megtalálta az igazi szerelmet. 53