Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Rejtő István: A t. Házból – karcolat-típusú írói és publicisztikai szemléletének kialakulásában

tud konstruktív politikát folytatni. Egy alkalommal az ellenzék a kormánypárt ellenére kierőszakolja egy törvényjavaslat napirendre tűzését. Míg Mikszáth kezdetben egyetért a szabadelvű párt cselszövését leleplező függetlenségiekkel, addig az általános tárgyalások során az elhangzott ellenzéki felszólalások rádöbbentik a függetlenségi párt oppozíciós politikájának csődjére: „mert nem helyeselhető az ellenzéktől sem — írja rezignáltán —, hogy csupa ellentmondási viszketegből, csupa ,,játékosdi"-ból egy olyan javaslatot portál, mely ellen egész hévvel és keserűséggel intézné támadásait, ha igazán akarná a kormány. S ami rossz és kárhozatos, bizonyára az marad akkor is, ha a kormánypárt nem támogatja . ." (Krk65. köt. 184.) A szabadelvű pártot Mikszáth a mamelukokon és klubban kifőzött taktikán keresztül méri. Iróniájának kimeríthetetlen forrása a mamelukok Tisza Kálmánt követő szervilizmusa. Ha Tisza figyelmetlenségből rosszul szavaz, a mamelukok nem a feltett kérdés szerint szavaznak, hanem Tisza Kálmán tévedését követve teljes tömegükkel leszavazzák a kormány javaslatát. E hibájukat is Tiszának kell korrigálni. (Krk 65. köt. 124-127.) Ha Tisza Bécsben van, a kormány és a mamelukok tehetetlenül sordódnak az ellenzékiek támadásainak örvényeiben. (Krk 65. köt. 166-168.) A szabadelvű pártról alkotott Mikszáth-kép nem lenne teljes és Mikszáth 1880-as évek első felében kialakult politikai nézőpontjáról való képünk is hiányos lenne, ha nem figyelnénk fel Tisza Kálmánról kialakított véleményére. Az irodalomtörténeti közvéleményt az utóbbi időben hajlamos arra, hogy statikusan vagy későbbi állapotból visszakövetkeztetve alakítsa Mikszáth Kálmánnak Tiszához fűződő kapcsolatát. Mikszáth szegedi korszakában egyértelműen szemben állt Tisza Kálmánnal. Az 1880-as évek első felében már nem „éles szóbicsakot döfködött Tisza úr sárga-fekete keblének átkos mélyébe" (Krk 67.172.) Hanem karcolataiban sűrűn feltűnik annak a miniszterelnöknek az alakja, aki erőteljesen szervezi és irányítja a kormánypártot. Valóban: ahogy arról az egykorú „Képviselőházi Napló" kötetei is tanúskodnak, Tisza Kálmán minden lényeges kérdésben magához tudta ragadni a kezdeményezést. És ez volt az a mozzanat, amely Mikszáth szimpátiáját felébresztette: hiszen más pártok vagy akár a kormánypárt többi vezetőjében nem látott annyi erőt és koncepciót, mint Tisza Kálmánban. A mindig érvelni tudás, a politika porondján való szüntelen szereplés, dinamika felébresztette Mikszáth elismerését. Nem lett azonnal Tisza Kálmán híve, de az állandó és minden kérdés tárgyalásakor felszínre törő kisszerűség ellenében benne látta a politikai gondolkozás folyamatát. Ezeknek az ellentétes nézeteknek is hangot adott Mikszáth: ,,S valóban az embernek — ha ellenzéki — fájdalommal kell beismerni, hogy ez a mi Tisza Kálmánunk még mindig halad, s mindenik beszédje új meg új." (Krk 66. köt. 17.) Más helyütt kitűnő képpel érzékelteti Tisza érvelési módját: „Megfogta a kérdést, mint egy darab tésztát, s míg gyúrta, azon gondolkodott, hogy mit lehetne ebből csinálni." (Krk 65. köt. 73.) Az érvelés és a politikai gondolat elevenségét ismerte el e fordulatokkal Mikszáth s nem a politikai koncepciót. Gúnyos megjegyzések, ironikus felhangok sokasága bizonyítja ezt, de csupán két olyan kitételre utalok, amelyet a megformálás szelleme is kísér. Az egyik: ,,. . . a magyar szolgabíró (mert jobban illik Tisza Kálmán szolgabírónak az ország fölött, mint miniszterelnöknek) . . ." (Krk 65.131.) A másik: „Tisza Kálmán milyen ügyesen sodor magának cigarettliket. Ez az egyetlen úri vonás benne. De csak a sodrás, mert a gyufát már ezután a cipője talpán gyújtja meg." (Krk 65. köt. 151.) A vezető politikai pártok megítélése határozza meg azt a nézőpontot, amellyel Mikszáth karcolatait írja. Nem elsősorban pártszempontok vezérlik az ülésteremben elhangzottak visszaadásakor, hanem az érvek és az eszmék vonzzák. Vannak olyan írásai, amelyek szinte egy röpke mondattal adnak számot a napi ülésről, magát a karcolatot pedig a folyosó adomáival, a büfé tréfáival vagy egy-egy képviselőről szóló történettel tölti ki. De közvetlenül az ilyen jellegű írások mellett olyan karcolatokat is találhatunk, amelyek nyomon követik az ülés