Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Rejtő István: A t. Házból – karcolat-típusú írói és publicisztikai szemléletének kialakulásában

fontosabb mozzanatait. A gyors általánosítás könnyen arra a feltételezésre csábíthatna, hogy voltak olyan napok, amikor Mikszáthnak nem volt „kedve" részletesen beszámolni, viszont voltak olyan alkalmak, amikor „jókedvében" bő lére eresztette referádáját. A behatóbb vizsgálat azonban kizárja ezt a feltételezést. A tények meggyőznek arról, hogy nem elsősorban az írói kedélyállapot határozza meg a beszámoló megírásának módját, hanem a képviselőházi ülés témája és elsősorban a felszólalók személye, valamint álláspontja. Arról a sajátos megközelítési módról, amellyel Mikszáth témáját megragadta, írásainak egész sora vall. Sokkal tudatosabb író volt annál, mintsem szellemes stílusfordulatokkal és csattanókkal beérte volna. A nézőpontról többször ír. „E karcolatokat — jegyzi meg egy alkalommal —, melyek a Pesti Hírlapban jelennek meg, rendszerint hárman írjuk. Egy mameluk képviselő (de ez csak akkor van ott, ha beparancsolják), némelykor egy függetlenségi képviselő (de ez meg csak akkor van ott, ha valami botrány van készülőben) s végül én magam, akinek mindig csak azt lehet megírni, amit meghagynak, s az semmit sem ér." (Krk 65. köt. 62.) Ez a megfogalmazás összhangban van azokkal az írói kiszólásokkal, amelyeket korábban a kormánypárt, illetőleg a függetlenségi párt tevékenységének megítélésével kapcsolatban már idéztem. De mint szatíra-író, Mikszáth alkalmazta a különböző nézőpontbói fakadó ábrázolás lehetőségét. Az egyik eseménytelen ülést egy mameluk képviselő szemszögéből és gondolkozásmódja szerint írja le: ezzel teremt mozgalmasságot a napi ülésről szóló referádájába. Az ülésteremben és a folyosókon történteket egybekomponálja a parlamentbe ritkán bejáró mameluk bizonytalankodásával. (Krk 65. köt 31-35.) Más alkalommal karcolatát egy ellenzéki képviselő mezében írja meg. A történteket egyoldalúan vetíti olvasói elé: csak a függetlenségi párti képviselők véleményéről tájékoztat, s zárójelben gúnnyal jelzi az ellenzékiség kritériumát: ,,mert szélsőbalinak választatván meg, csizmában járok és nem cipőben." (Krk 65. köt. 168.) Igen sokszor közvetlen formában is megfogalmazta sajátos szemléletmódját: ,,én csak azért vagyok itt — írja egy helyütt —, hogy a mulatságos dolgokat keressem." (Krk 66. köt. 56.) „Oly mulatságos volt ez a mai ülés — veti közbe másutt —, hogy nekem, aki mindig a mulatságos oldalait keresem az üléseknek, meg kell hátrálnom, kiszorítottak a komoly oldalhoz. Megbuktam." (Krk 65. köt. 183.) Más helyen a folyosói pipafüstbe burkolódzó képviselőknek a jövő esélyeit latolgató beszélgetését kommentálva saját karcolataira utalt: „nékem az az ötletem támadt, s aligha csalnak kombinációim, hogy a kormány meg akarja buktatni az én karcolataimat. Mert ez már a harmadik ülés, amelyiknél az alvás is több megírni való mozzanatot nyújt." (Krk 67. köt. 205.) Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy A t. Házból című karcolatok fő ereje az azonnali reagálás, a parlament eseményeinek friss kommentálása volt. A Mikszáth Kálmán megalkkotta forma hamarosan nagy sikert aratott és a Pesti Hírlap olvasottságát rohamosan megemelte. A parlamenti élet eleven, kissé csípős stílusban való bemutatása sokkal jobban vonzotta az olvasókat, mint a korábbi és a többi lapokban még változatlanul fenntartott szürke krónikás hang, illetőleg a vezércikkszerű kommentálás. Mikszáthot a Pesti Hírlaphoz fűződő kapcsolata és kötelezettsége megakadályozta abban, hogy rendszeresen írjon A t. Házból című karcolatokhoz hasonló jellegű írásokat más, esetleg konkurrens lapokba. De a kötöttségen kívül önmaga erejének szétforgácsolását is előidézhette volna egy ilyen vállalkozás. A folyóiratok és hetilapok felkéréseinek azonban már könnyebben eleget tehetett olyan formában, hogy kissé eltávolodva a napi eseményektől, mintegy madártávlatban mutassa be a parlament és a képviselők tevékenységét. Az első kísérlet a Magyar Salon hasábjain olvasható 1884 októberében. Mikszát is, a szerkesztőség is sorozatot ígért, de ez nem valósult meg, a következő 1885-ös évben még nagy időközökben három parlamenti tárgyú írása jelent meg a folyóirat hasábjain. 40