Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán a pályakezdő újságíró

22. Életképek Bécs >vármegyébőK. A Nógrádi Lapokban három folytatásban jelent meg október 12—26 között. (Újra­közölte a Mulattatóban 1874 szeptember 19-26 között.) Az első rész: Bevezetés. Itt szerepel Samu bácsi. A második rész: Az alvó világtörténet (itt Sramkó fiskálist említi.) A harmadik rész: A Speerl. (Ismét Sramkó fiskálist említi és az Ipolyról is van némi megjegyzése.) Mikszáth polemizáló írásai is két részre oszthatók. Egyrészt ő támad, kapja a szúráso­kat a leírtakért, másrészt megjegyzéseket tesznek írói mivoltjára, írói fogásaira. Rónay György szerint ezekben a vitákban Mikszáth sem tűnik lírai léleknek. ,, . . . most még ugyanis inkább nyers és goromba, noha természete szerint máris inkább az elnézőbb gúnyolódásra hajlanék." S teszi hozzá: „milyen pallérozatlan provincializmusból, a szellemi laposság és bárdolatlanság (akkortájt nem csupán Gyarmatra jellemző) dágványából kell majd Mikszáthnak kilábalnia. . ." 6 E kíméletlen küzdelemben akadnak kimondottan szellemes csipkelődések is. Az Ipoly 42. számában megjelent írás szerint bizonyos Kavics barátunk uzsonnázni indul. Találkozik az utcán egy kofával s annak asztalán rengeteg papírt lát. Vajon mi lehet az? „Hát mit lát, mit nem lát? Csalomjai költeményeit, valami Talizmánt, vagy 50 drb maszkpolkát légybeköpve, humoreszkeket és novellákat Mikszáth Kálmától." Egy naptárt akart inkább megvenni a kofától de az így könyörög neki: „uracskám, inkább ezt a haszontalanságot vegye meg, amelyekkel szépen rászedett Spitzényi a könyvárus, azt mondta ugyanis, hogy finom túrótakarók, aztán bíz a csupa lyuk a molytól, s csupa piszok a légy köpéstől, soká állhattak a stelázsin." A következő Ipoly számban megjelent cikk szerzője már Mikszáth jellegzetes írásmód­jára utal. A kávéról elmélkedik, annak milyenségéről s többek között ezt írja: „egyik alkatrész a másikat nem nélkülözheti, mintha pl. Mikszáth tárcát ír, s Sramkó bácsit véletlenségből ki­hagyja, az egész tárca olyan, mint a fekete-kávé cukor nélkül." Szellemesnek szellemes, de korántsem ilyen békés hangúak azok az összecsapások, amelyeknek Mikszáth tevékeny résztvevője volt. Sajnos nem ismerjük mindet, az Ipoly hiányzó számai miatt. Ilyen mindjárt a Galantériák című pár soros üzenete a Nógrádi Lapok március 16-i számában. Az előzmények nem ismertek. Mikszáth azt veti fel, hogy ő korábban megren­delte Reményffy Józsefnek a Borsszem Jankót, hogy abból tanulja meg az ő politikájukat. (Ti. Mikszáthét!) Mire Reményffy azzal tromfolt, hogy „felajánlja viszonzásul a >Gyermek lap^-ot, természetesen, hogy én meg abból tanuljam meg az ő politikájukat. Köszönöm." A frappáns csattanó a villámgyorsan riposztozó Mikszáthot mutatja be. Az Egy kritikus palánta című írásában (május 18.) már nehezebb fegyverrel áll ki a síkra. Az Ipoly korábbi számában (ez is hiányzik) bizonyos Garaboncás álnevű szerző többek között őt is megtámadta. Vekszás Kálmánnak nevezte el s azzal vádolja, hogy gúnyolódó hangú írásaival „a családok nyu­galmát háborítja meg." Mikszáth maró gúnnyal veri vissza a támadást. Nemcsak a sértődés, a harag, hanem az írói önérzet is kicsendül hangjából. Eszerint „köztünk csak az a különbség, hogy míg én olyan tárgyakról írok jól, amikhez értek, addig ön olyan tárgyakról ír rosszul, amikhez nem ért." Különösen haragudott azért, mert a Garaboncás még az édesapja emlékét is megsértette cikké­ben. (A Falusi csendélet című cikkéről van szó, amelyben édesapja haláláról ír.) Amikor Csalomjait mutatja be — meglehetősen feldicsérve őt — utal az Ipoly reagálá­sára, mely szerinte ezt a szerény, „naiv humorú" embert 27 „a boldogító, dicső törvények" eltiprásával vádolja. Pedig hát csak világjobbító szándék vezette a merész indítványok megfogal­mazásánál. Az Ipoly azonnal válaszol a dicsérő cikkre. Baklövőnek címmel közreadja a maga Csalomjai portréját és gúnyolódva írják, hogy Mikszáth és Harmos állítják róla, hogy „politikus, költő, humorista, pantomimikus", valójában tehetségtelen epigonista. 28 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom