Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Balassagyarmat, 1987.október 1-3. (Discussiones Neogradienses 6. - konferencia kötet. Salgótarján, 1989)

Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán a pályakezdő újságíró

Ezt követte az Ipolyból a már említett Csalomádé cikk, amelynek első része szignálatlan volt, a második és a harmadik Turbátor aláírással jelent meg, s folytatást is ígért, de nem lett belőle semmi. Erre vág vissza kétszer is Mikszáth. Először A kolera című írásában említi meg a Csalomádék című írást és szerzőjét s úgy tudja betiltották a sorozat további részét, annak gyalázkodó stílusa miatt. A Különfélék című írásában ment el ő is a legszemélyeskedőbb hangig. Céltáblája Gáspár Imre és annak azon cikke, amelyben Gáspár Csalomjai „töklinc" vádjára reagál. Mikszáth teljes elkötelezettséggel védi Csalomjait és támadja ugyanilyen erővel Gáspárt. Hangja egyenesen durva: „Azt hittem felszólal valaki, mert semmi sem kívánatosabb, mint az ilyen embereket minő ez a Gáspár, kigyomlálni az irodalom kertjéből, bármiféle eszközzel." Később egyszerűen bolondnak nevezi Gáspár Imrét aki a múzsa forró csókjába bolondult bele. Javasolja, hogyha neki „kicsiny a publikum" Nógrádban, menjen oda ahová akar, esetleg a még fellelhető civilizálatlan állapotban élő magyarok közé a Kaspi tenger partjára, oda úgyis „bepasszol hegedősnek."

29 Hogy miért ez az ellenszenv, nem tudni. Lehet, hogy Mikszáth féltékeny volt a nála fiatalabb és sikeresebbnek tűnő ifjúra? Vagy csak pillanatnyi s nem tartós felindulás ez barátja védelmében? Hiszen Gáspár Imre hamarosan a Nógrádi Lapok szerkesztőségébe lép át, s írásai Mikszáth mellett jelennek majd meg. S könnyen ítélkeznénk, ha felidézzük, hogy Gáspár Imre Mikszáth első könyvéről, az elbeszélések két kötetéről lehangolóan nyilatkozott. Az 1874 májusában megjelent recenziójában úgy dicséri, hogy közben bántja. Ime néhány példa: „Mikszáth általában tehetséges író ... ő szolgailags kicsinységekben is utánoz . . . alig van egy-két novellája, melyet nem amúgy kutyafuttában vagy pongyolán írt volna meg . . . Maga a két kötet egynek sem nagyon vastagot tett volna ki . . ."

30 Gáspár Imrétől a kemény, őszinte és elfogulatlan bírálat természetes jelenség volt, elveinek alapja. így jártak közeli barátai is, amikor bemutatta őket az Új nemzedék című antológiájában. Ezért nem biztos, hogy a harag, a megbántottság emléke munkálódott benne, amikor Mikszáth ró I írt. A viták tovább folytak. A Nógrádi Lapokban utolsó megjelent írásában az Életképek Bécs vármegyéből harmadik részében szintén megemlíti az Ipolyt, mégpedig igen frivol hangon egy mondatban: „No, és a múzsák meg is bocsátanak, kivált mert bebizonyult, hogy ők sem sokat törődnek a szeméremmel, mióta meztelen lábukat az Hpoly^-ban áztatják. Innen van az >lpoly<-ban az a sok piszok." Az Ipoly rögtön visszavágott és ő sem volt finomabb. Egyszerűen és közvetlenül Mikszáthot is piszoknak nevezték s úgy döntöttek, „hogy eggyel kevesebb legyen, az ő nevét is kihagyjuk" a lapból.

31 Mikszáth eltávozóban Balassagyarmatról, még utoljára beleszúr az Ipolyba. A Nógrádi Lapok 1874 január 4-i számában megjelent írásában Sisa Pistát a nevezetes rablót említi: Csodadolgokat regélnek felőle. „Még több rosszat is rákennek szegényre, mint amennyi igaz. Például ráfogták, hogy inkognito cikkeket írt az >lpoly<-ba. No, én nem teszem fel felőle."

32 Az egyéb személyes vonatkozások is elég gyakorta tűntek fel a két lap hasábjain, főleg persze a Nógrádi Lapokban. Az első adatok a báli krónikákban szerepelnek. Már az első számban hírül adják, hogy a fiatalok három bált kívánnak szervezni ebben a szezonban. A szervező bizottmány tagjai között ott van Mikszáth Kálmán is s társai közül jónéhányan szerepelnek majd írásaiban is: Baloghy Dezső, Dessewffy Elek, Harmos Gábor, Vancsó Béla stb.

33 A következő tudósításokból előtűnik Bérczy lányok, Mauks Ilonka és Nelli neve és a többieké is: Kubányi Emma, Jeszenszky Margit, Veress Janka. 30 •