Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

A hangrögzítés lehetővé tette, hogy más poéták versmondását is megörökítsék. Közismert például az a Babits-hangfelvétel, amelyen, többek közt, Esti kérdés с versét mondja el, mély átéléssel. A felvétel a költő gégeműtétje után, három hónappal a halála előtt készült. Az angolokat is megelőzve — Ortutay Gyula javaslatára — kezdték el rögzíteni írók hangját. Érdekes az az interjúsorozat, melyet Gecső Sándorné készített. Csathó Kálmán, Herczeg Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Lőrinc szólalt meg mikrofonja előtt. Hunyady Sándorral pedig ,,második otthonában", a Gellért hullámfürdőben rögzített interjút. A világháború első éveiben sokszor szerepel Illyés Gyula, Erdf/i Ferenc s a népi írók nagy része. Köztük azok is hangot kapnak, akiket a jobboldali sajtó nemkívánatosnak minősít. 1943—44 az az időszak, amikor — Cs. Szabó szavaival élve —: az uralkodó osztály selejtes, buta része is kezdett rájönni, hogy ez a vég kezdete, a háborút a németek elvesztették. Ez arra indította őket, hogy csínján bánjanak a népi írókkal." Ezt a pillanatot ragadta meg Cs. Szabó, hogy műsorra tűzze őket. Sokkal nehezebb volt szerepeltetni a zsidó írókat, költőket. Ismét Cs. Szabót idézzük:*** „Váratlan segítséget kaptam a Külügyminisztériumtól. Az történt, hogy mikor egyre sötétebb lett a helyzet, jobban kezdett aggódni a hivatalos Magyarország, ennek rossz vége lesz. Gyűjtöttek maguknak alibit és felmentő bizonyítékokat a nyugati szövetségesek számára, ha majd sor kerül a béketárgyalásra, tudják bizonyítani: a magyarok, legalábbis kulturálisan soha nem álltak hadba Franciaországgal, az Egyesült Államokkal, sem Angliával. Megsúgták a rádiónak, és a rádió megsúgta nekem, hogy tetszésem szerinti számban tűzhetek ki francia, amerikai,, angol költőket és prózaírókat, főleg a Budapest II. műsorán. A háborútól kezdve, német nyomásra nagyon erősen kezdték kiküszöbölni az én műsoromon szereplő zsidókat Nem mindig sikerült megvédenem őket. A különös az volt, hogy' a veszély fordított arányban állt a hírükkel. Karinthy Frigyes, vagy Szép Ernő a Miniszterközi Ellenőrző Bizottság tagjai számára is igen kedvelt előadó volt a háború előtt, amíg nem kaptak szigorú utasítást, hogy rossz szellemmel, vagy tiltó szemmel nézzenek a műsorban javasolt zsidókra. Ezzel szemben olyan fiatal, remek tehetségeket, akik zsidók vagy zsidó származásúak voltak, jó ideig műsoron hagyták, a háború vége felé már őket is piszkálták ... Vas Istvánra, Radnóti Miklósra, Zelk zoltánra, Devecseri Gáborra gondolok ... A háború végén már kiszagolták őket is. Akkor folyamodtam a végső segítséghez, éspedig fordításokkal bíztam meg őket, névtelen fordítással. Még mindig megvolt az a jó érzésünk, ha nem is kötelet, de legalább egy szalmaszálat tudju nk n yújtani. Hátra van még az 1945-ig tartó szakasz, a német megszállás, illetve a nyilas hatalomátvétel időszaka. 1944. március 19-én Cs. Szabó László lemond állásáról: ,,Én megszállott országot nem szolgálok ..." — mondta a Rádió akkori vezérigazgatójának, Frigyesy Jánosnak. Nem sokkal utána Ortutay Gyula és Ötley István is megválik a Rádiótól. (Az irodalmi osztály új vezetője dr. Liszt Nándor, a Nemzeti Színház főtitkára, a drámai osztály élére di. Lamisin Lajos, a népszerű operaénekes került.) *. **. *** A kiemelt szövegrészeket Cs. Szabó László 1976-ban Grósz Andrásnak, 1980-ban Szabó Miklósnak adott, magnószalagra rögzített interjúiból szerkesztettem. 110