Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

Ebből az időszakból nagyon kevés dokumentum maradt fenn, hiszen a rádiónak ekkor már nem volt átgondolt, értékelhető műsorpolitikája, kultúraközvetítő szerepkörről sem beszélhetünk. A műsort magát is kapkodva, ötletszerűen, a korszak zavarosságában készítették. Az adást Mosonmagyaróvárról sugározták, Lakihegy felrobbantva, romokban hevert. Részletesebben csak a magyar művelődés értékesebb alkotásainak rádiós sorsával foglalkoztam. Mint minden korszakban, természetesen akkor is tág teret kapott a hivatalos, a pusztán népszerű irodalom. A tévhittel elletétben, az országos hírű író, Herczeg Ferenc jóval kevesebbet szerepelt, mivel a rádióhallgatók ezt nem igényelték. A baráti köréhez tartozó Csathó Kálmán és Zilahy Lajos gyakrabban volt műsoron. Gyakoriak voltak még a mindössze szórakoztatásra szánt jelenetek, szalonvígjátékok stb... A korszak valóságtükröző-feltáró törekvései természetesen csupán ez utóbbiak mellett juthattak szóhoz. De — amint azt a közölt tények, dokumentumok is bizonyítják — nehezen, küzdelem árán mégiscsak szóhoz jutottak. Ám ez nem a Rádió intézményének, hanem az ott működő, felelősen gondolkodó szakembereknek, különösen Németh Lászlónak és Cs. Szabó Lászlónak az érdeme. Lehetőségeik korlátozottak voltak ugyan, de ez a két európai látókörű ember és több munkatársa tágítani próbálta szűkös lehetőségeit még a nehéz időkben is.