Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás
Emellett tanúskodik a XV-XVI. századi szótáraknak, szótártöredékeknek, glosszáknak a nyelve is. Különösen figyelemre méltó e szempontból a Gyöngyösi szótártöredék (1560), a Kolozsvári glosszák (1550., 1577.), a Budapesti glosszák (1456) és a Murmellius-féle (1535., Krakkó) szótár. 36 Csak két adatot emelnék ki, egy XV. századit és egy közvetlenül Balassi fellépését megelőzőt. A Budapesti glosszákban olvashatjuk: „amor unice, nate dilectissime — en eggetlen eg zerelmem". 37 A nem szó szerinti fordítás egy már kialakult frazeológiakészlet mellett bizonyít, „az én egyetlenegy szerelmem" fordulat pedig Balassinál szó szerint előjön 38 , megítélésem szerint, inkább a költői nyelv, s inkább a szerelmes, udvarló vers, mint az istenes eszköze lehetett. Az 1560-ra datált Gyöngyösi szótártöredékből való következő idézetünk. Ebből a szótármaradványból.csak az A-tól C-ig terjedő rész őrződött meg, aholis ABC rendben követik egymást a latin címszavak, ezeket latin szinonimák értelmezik, majd következnek a magyar megfelelők, ugyancsak szinonímasort alkotva. 39 Az afficio értelmezése: ,,tormentare: informare cupere: megh kenoszlak: vei: megh tanytlak: gyeötórlek: kywankoszon szerelőmre: vnde ver« „40 SUS. Egy Balassi típusú udvarló költészet ismerete, megléte nélkül nehezen képzelhető el, hogy a ,kínoz', ,tanít', .gyötör', .szerelemre kívánkozik' rokonértelmű fogalomsort alkothasson, e szavak egy szótárban egymás mellé kerülhessenek. Továbbá a végén odavetett latin megjegyzés — ,unde versus' — jelen esetben aligha értelmezhető másként:,.ahogyan a versben is van". 41 Különben is: ha Balassit tartanánk a nő-kultusz jegyében fogant költészet — és az ettől elválaszthatatlan költői nyelv — megteremtőjének, olyan mérhetetlen hatást kellene neki tulajdonítanunk — holott tudjuk, hogy versei nem jelentek meg nyomtatásban, s csak egy meglehetősen szűk körben terjedtek —, a magyar társadalmat olyannyira fogékonynak kellene elképzelnünk az újra, ami merőben valószínűtlen. Ha Balassi volt az első magyar trubadúr, 42 meglehetősen nehéz néhány Balassi korabeli és főleg számtalan Balassi utáni adatot értelmeznünk. 43 Gondolok itt például Csáktornyai Mátyás: Grobián című munkájára (Kolozsvár, é.n. 1592? 44 ). E sajátosan oktató versek, „melyekben az jó tisztességes erkölcsnek regulái vissza való értelemmel vannak megíratván", 45 arról tanúskodnak, hogy szerzőjük igen jól ismerte a Balassi típusú udvarló lírát, ugyanakkor elég valószínűtlen, hogy magukat Balassi verseit valaha olvasta volna. A 121-123. strófában arról értesülünk — a kor általános felfogása ez —, hogy históriát illik mondani, ámde a szerelemről szólni, mint azt az ifjak teszik, fölöttébb illetlen: 121. Ha el ki ballagsz újulni szép zöld mezőre, Társaidnak szép dolgokról leszen beszéde, Szép históriát hoznak elő egyetembe. 122. Eszét veszesd, te mást zajogj, ne légy hallgató, Régi dolog, a' hadd járjon, nem ide való, Az ó bor jó, efféle nem mind jó, aki ó. 123. Ifjon vagyunk, vén dolgokról ne elmélkedjünk, Apósokra haggyuk, mi szerelemről szóljunk, Igy tréfáld meg, amit nem tudsz, mi jó emberünk. * A 165-167. strófa pedig pontosan beszámol róla, hogy milyen is ez a szerelemről szólás: 165. Némely beszéli ifjú korában szerelmét, Szeretőivel mulató kedves ideit, Щ Fejt csavarván, keservessen fohászkodik. 6
