Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kőszeghy Péter: Balassi Bálint költészete: hagyomány és újítás
166. Ki esmetlen mit veszödett abban heába, Mely hideget szenvedett szerelem lángjába, Sok havas esőt, költséget mind csak heába. 167. Leszen oly is, ki szép mátkájával kérkedjék, Égbe magasztalja mondhatatlan szépségét. Mindezekhez való nyájas, ékes beszédét. 46 Nos, Balassi szerelmi költészetét nemigen lehetne találóbban jellemezni, mint hogy szeretőjének ,,Égbe magasztalja mondhatatlan szépségét". A szövegpárhuzamok oly egyértelműek, hogy kigyűjtésük fölöslegesnek látszik. 1592-ben tehát Csáktornyai mester úgy tudja, hogy az ifjak által művelt szerelmi versszerzés — mai fogalmakkal élve — lovagi típusú. Tételezzük fel - amit nem hiszünk —, hogy mindez Balassi hatása. S írjuk ennek a számlájára azt is, hogy a XVII. században a világi és istenes versek egyaránt Balassi reminiszcenciákkal vannak tele; némi túlzással azt mondhatjuk, hogy a RMKT XVII. századi sorozatának harmadik kötetében 47 nem olyan verset nehéz találni, amelyben szövegpárhuzamok vannak Balassi verseivel, hanem olyat, amelyben nincsenek. A vallásos versek közül pedig említsük meg a Kuun-kódex 22. énekét, ennek első két versszaka (nyolc sor) különböző Balassi versekből van összerakva, 48 mintha a derék szerző kívülről tudta volna az összes Balassi verset, avagy egy kötetből, tízet-húlszat lapozva 49 írt volna ki egy-egy sort, majd ezekből szerkesztett volna költeményt. Mindez Balassi-hatás lenne? Szerte az országban mindenki Balassit olvasott volna? Véleményünk szerint lényegesen valószínűbb, hogy a költők egy közös — már Balassi fellépése előtt létezett — költői nyelvből merítettek. Azt, hogy egy már korábban kialakult, és főleg, de nem kizárólag az oralitásban élő költői nyelv határozta meg Balassi frazeológiatárát, bizonyítja nyelvhasználatának némely orális vonása 50 is. Jelzőhasználata például csak az orális hagyomány lenyomata lehet: másképp nemigen magyarázható a nagy, szép, jó jelzők triumvirátusának uralma; e három melléknév majd kétszázszor, az összes többi legfeljebb néhány tucatszor fordul elő verseiben. Természetesen nem tagadom, hogy néhány esetben — Rimaynál, lllésházynál, Wathaynál, később Zrínyi néhány sorában és másoknál — Balassi szövegszerűen is hatott. Lényegében azonban költészete nemhogy mély és korszakos hatást nem tett az utókorra, de folytathatatlannak bizonyult. Balassi után ezt a költészetet és költői nyelvet európaisággal már nem tudták egyeztetni, a legjobbak, Rimay, 51 Nyéki Vörös Mátyás, Zrínyi pedig alapvetően nem a Balassi típusú költészet folytatói és nem is a Balassi használta költői nyelv a sajátjuk. Balassi nem volt kezdeményezője a magyar trubadúrköltészetnek, és nem volt megújítója a magyar versnyelvnek. Ebből a szempontból egy fejlődés betetőzője ő, akinek egyik újítása inkább morális jellegű, de egyben költészettörténeti jelentőségű is: az elitélt és elsősorban a szóbeliségben élő szerelmi költészetet — néhány társával együtt 52 — merte és tudta a megbecsült értékek közé s az írásbeliségbe emelni. Más szempontból Balassi kezdeményező szerepe hallatlanul nagy. Erről hallgassuk meg a legilletékesebbet, őt magát. Az 1588/89 tájt írt Szép magyar komédia ajánlásában írja:,,... mind ott benn Érdélben s mind itt kinn Magyarországban az versszerzést igen elővették, és közdologgá is tötték, kit nem gondoltak akármi héjával essék, csak őnekik tessék és az versek fejében mehessenek ki az hasomló bötük. A karám azért ez Co media-szerzést új forma gyanánt elővenni, hogy ha az ott benn való ifjak az ide ki valókat az versszerzésben nemcsak követték, hanem sokká/ inkább meg is
