Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága

Telekinél ,,Becsemre mondom! Jelszava ez egy dicső játéknak, melyt én adandók mulatságul Rómának, s melynek költségeit azzal fizetendem, mi még enmagamból megmaradt; be zajos lesz az! Mihelyt még Róma nem látott, hogy a nézők belei kimozdulnak helyükből! Szökdelni, keringni fog egy fejedelem egész időszaka hatalma s dicsével, míg elszédül s egyberogyik. Egy játék! hogy borzasztó meseként regélje azt egymásnak a maradék, hosszú, viharos estéken! Paulaynál Becsületemre mondom! Jeligéje ez egy dicső játéknak, melyet én adok Rómának, s melynek költségeit azzal fizetem, ami még enmagamból megmaradt. Olyat még nem látott Róma, a nézők belseje kifordul helyéből! Szökdelni, kerengni fog egy fejedelem egész korszakával, hatalmával és dicsőségével, míg elszédül s összerogy! Nagyszerű játék lesz, hogy mint borzasztó mesét regélje azt egymásnak a maradék, hosszú viharos estéken! A 165 játékpercre meghúzott darabban ekkor indulnak hosszú színháztörténeti útjukra egyes, végigkísérhető dramaturgiai problémák. Követte elődeit a Sidonius-jelenetek elhagyásában és változatlanul hiába keressük a Placidia-Palladius közötti kert-jelenetet is. Igy a II. felvonást ő is a Petronius-Marcus jelenettel indította, de — szemben az 1860-as szövegkönyvvel — ide új dialógust iktatott, amely az „Elfogták fiamat? ki merte azt tenni?" erős felütésével indult, majd Marcus elbeszélte Gaudentius féltékenységét és Palladius elfogását, tehát tulajdonképpen az elmaradt kert-jelenet tartalmát, helyenként az ottani eredeti szöveg átvételével. Sidonius néhány mondatát az I. felvonás 1. színéből is átmentette, Caustinus szövegébe illesztve azokat. Szokása szerint, a francia ,,jól megcsinált darabok" receptjére Paulay felgyorsítani igyekezett a cselekményt: a II. felvonás erős húzásai után a II l.-ban a szcenikai kényszer érvényesült, amikor Eudoxia és Piacidia jelenetét ugyanabban a palotadíszletben játszatta (itt még 1860-ban is változás volt), a felvonás egészét. A IV. felvonásban egyetlen jelenet maradt, a Júlia szállásán játszódó, elhagyva a teljes 1—2. színt. A befejezésben a Szigligeti kiemelte „Egyedül!" helyett visszatért Teleki szállóigévé lett zárómondatához: ,,Ne gúnyolj, Róma!" Paulay ismerte az európai színházművészet eredményeit és híve volt a meiningenizmusnak nevezett, uralkodó színpadi stílusnak számító historizmusnak. Ennek a Kegyenc több vonatkozásban megfelelt: irodalmi értékű, bár vitatott szöveg volt,

14 amely pontosan meghatározható történelmi környezetben játszódik; több jelenetében, főként az I. felvonásban vituóz színészvezetést, tömegmozgatást igényelt. A statisztériát a Színi Tanoda növendékeivel Paulay megszaporította: 6 italtöltő gyermek, 6 szenátor, 4 tiszt Aetius kíséretében, 6 udvaronc és 4 háziszolga alkotta a némaszemélyzetet, amelynek állandó mozgatása, valamint a gondosan megteivezett, erős /ajkulissza egyaránt Paulay étett rendezői tudásáról tanúskodik. Noha л sajtó Paulay rendezései kapcsán, így a Kegyencröl írva is, ismételten ,,a kiállítás, a rendezés nagy gondosságát ól" tudósított,

15 a szcenikai lehetőségek étvizedek alatt sem változtak. Paulay meiningenizmusának is a készletgazdálkodás szabott mértéket: a Kegyenchez egyetlen új díszlet sem készült, csupán a színpadi bútorzattal és a meglévő díszletek felújításával, kombinálásával kelthette az újdonság illúzióját. Az alábbi séma szerint: ,,1 felvonás 2

ik felv. 3

ik felv. 4

lk felv. Lukánus terem Galatea terem Lukánus terem („Phaedre terem"-ről javítva) Valeiia szoba Valéria terem Valéria szoba 83