Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Kerényi Ferenc: Teleki László „Kegyenc”-e és színháztörténetének néhány tanulsága
5 felv. Valéria terem Valéria szoba" (A Lukánus, P. Szatmáry Károly szomorújátéka, 1870. február 4-én került színre, Vasziliadisz Ga/ateáját 1877. december 21-én vette műsorára a Nemzeti. A Valériának, Szigligeti római tárgyú tragédiájának 1872. december 17-én, Racine Phaedrá]ának pedig 1876. december 1-én és 1880. augusztus 13-án volt a bemutatója. 16 Paulay tehát tíz év díszletkészletéből válogatott.) A szereposztásban ötvöződött a régebbi, tudását a pályán szerzett gárda (az Eudoxiát játszó Lendvayné, a Júliát alakító Jászai Mari, Valentinianus—Bercsényi Béla, a címszerepben az ekkor átmenetileg Pesten játszó E. Kovács Gyula) az ifjabb, már a Színi Tanodában, Paulay által is képzett nemzedékkel, mint Egressy Ákos—Aetius, Nagy Imre—Palladius, Fáy Szeréna—Piacidia. Minthogy azonban a tanodái oktatás a nemzetinek tekintett romantikus stílust örökített tovább, megmaradt, sőt megcsontosodott a szerepkörök hagyománya. 17 Az előadás ezúttal sem aratott átütő sikert. Péterfy Jenőnek ez adott alkalmat hosszú évtizedeken át idézett, negatív véleménye megfogalmazására („nagyon érdekes, nagyon becses, de általános hatást nem keltő, népszerűtlen dráma"). Az előadás nyereségének is csak Jászai Mari két jelenetét tekintette a kritika: a Palladiusszal való találkozást és haldoklását. E. Kovács, aki pedig Hamlet és Corjolanus mellett III. Richárdot is sikerrel alakította, ezúttal — a mind akadémikusabbá váló tragédiaszemlélet jegyében — kritikai össztüzet kapott. Ellene fordították szándékát, hogy némileg átlépve a szerepköri határokon, Petronius Maximus kettősségét érzékeltesse (,,egy kiabáló Othello és egy csúszó-mászó Jágo volt egy személyben" — rója fel neki a Függetlenség kritikusa), és ugyancsak elutasították azt a megoldását is, hogy a szenátor férji indulatait szaggatott szövegejtéssel és hanghordozásának gyors változásával, politikai intrikáit pedig suttogó, fojtott beszédmóddal érzékeltesse. 18 Paulayt azonban — noha tételesen nem nyilatkozott a Kegyencrö\ — továbbra is foglalkoztatta Teleki drámája; 12 évvel később, 1892-ben újra műsorra tűzette. A fáradó igazgatófőrendező munkatársaként akkor Nagy Imre, az 1880-as és az 1892-es előadás Palladiusa jegyezte rendezőként a produkciót, de Paulay javításait, rájegyzéseit is megtaláljuk a rendezőpéldányon. 19 Az újabb bemutatóra 1892. szeptember 1-én, évadnyitóként került sor, s még kétszer, szeptember 5-én és 13-án játszották. Az 1880. évi színpadi szövegváltozathoz képest újabb javítások történtek, de akad példa a Teleki-textushoz való visszatérésre is. A változtatások egy irányba mutatnak:még határozottabban enyhíteni igyekeztek a romantika ekkor már szélsőségesnek, túlvadnak, nemklasszikusnak érzett megnyilatkozásait. A szabályosabb tragédiává formált Kegyenc azonban így mind többet vesztett erejéből. Az I. felvonás 1. színében a császár immár nem két, Afrikából hozatott majmára mondott pohárköszöntőt, hanem szakácsára, pontosabban annak minden névbetűjére, ami kétségkívül gyengébb magyarázat a szenátorok felháborodására. Az I. felvonásba visszakerült ugyan Sidonius jelenete, de a felvonás nem fejeződik be ezzel, hanem visszajön Júlia, egy új szövegű kis monológgal (nem akar-e érte a zaklatott Petronius Maximus öngyilkos lenni?), majd Petronius és Marcus jönnek beszélgetve, az 1880-ból ismerős jelenettel. A II. felvonás 4. jelenete (amelyben a szenátor maga viszi Júliát a császárhoz) eredetileg szerepelt a rendezőpéldányban, sőt Paulay kék ceruzával már a színpadi állásokat is bejelölte, végül azonban az egész színt kihúzták. A III. felvonás nyitójelenetében megjelenik Sidonius, aki azonban csak visszautalgat a színpadon változatlanul meg nem jelenített jóslatára, mint ahogyan a császárban is visszaötlik, hogy Petronius maga vitte hozzá, neki Júliát. A IV. felvonás 1. színe változatlanul egészében kimaradt, először került viszont színre a tömegjelenet (az eredetiben: IV. felvonás, 2. szín), amely ,,nyílt tér"-en játszódik. Valentinianus szerepét gyengítették azzal, hogy kihúz84
