Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Kovács Sándor Iván: Rimay Velencében avagy egy rímtoposz diadalmenete – és bukása(?)

tában Erdélyi János is: Kemence, Velence. Nagy különbség. Kemencének száraz hely kell, Velence pedig egészen vízben áll. (Magyar közmond. 24.)" Csefkó kitér a Velence (s) Gelence változatra is: „Erdélyben máskor a Velencével szintén rímelő és vele szótagszám­ban is megegyező Gelence Háromszék megyei község kerül az előbbivel egyező értelmű szólásba, melyben szintén a jelentéktelent vetik egybe a jelentékennyel: (...) Gelence nem Velence,mondja egy példabeszéd." Vö. még: 0. Nagy Gábor, Magyar szólások és köz­mondások, 2. kiad., Bp., 1976. 346, 714. 29 Magyar nyelvtörténeti szótár, szerk. Szarvas Gábor—Simonyi Zsigmond, III. köt., Bp., 1893, 1052. 30 Csefkó Gy., I. m., 82. Liszti László Magyar Márs-ának egy Csefkó által nem idézett másik helye a velencét csak 'takaró' értelemben használhatja: ,,Nem kell a szerencsét, mint arany velencét, / Most nekünk hátravetnünk". Liszti László Munkái, kiad. Komáromy András, Bp., 1891, 308. (A Csefkó idézte sorok: 339.) > 31 Csefkó Gy., I. m., i. h. Megint egy hozzátétel: — Ha régen rézcsatornák szegték be a tetőt, a szélkakas is készülhetett nem rozsdásodó rézből vagy még nemesebb fémötvözetből, hiszen mint éppen Rimay írja: „Vasérc megváslódik ..." (Eckhardt-kiad. 1955, 57.) Vö. Arany soraival: ,,Jó Budavár magas / Tornyán az érckakas / Csikorog élesen (...) Zúgó sebes özönt / A trézcsatorna önt / Budának tornyiról" (V. László). Ahol tehát az ércka­kas = velence, s alighanem bronzból készült, mint a lovagkirály váradi szobra: „Hol ma­gasan felsötétlik / Ércbül öntött lovagszobra (...) Megrázkódik a nagy ércló / S érclovagját földre dönti" (Szent László). 32 Csefkó Gy., I. m., 82-83. 33 Eckhardt Rimay-kiad., 1955, 57-58. 34 Vö. Szarvas G.-Simonyi Zs., I. m., I. köt., Bp., 1890, 439; Szabó T. Attila, Erdélyi Szótörténeti Tár, II. köt., Bukarest, 1978, 165; Új Magyar Tájszótár, főszerk. B. Lőrinczy Éva, I. köt, Bp., 1979, 850. (A csipke 'textília' jelentésének példái ugyanezeken a helye­ken.) Az „egres, tüskeszőlő, csipkeszőlő, piszke, pöszméte, köszméte" szóföldrajzi terü­leteiről lásd Papp László, A Magyar Nyelvjárások Atlasza, Magyar Nyelv LXV (1969),133. 35 Eckhardt Rimay-kiad. 1955, 437—438. Rimay itt egy régi adagiumot használ: „Tökre hányja a bojtorjánt". Ugyanazt jelenti ez, mint falra hányi a borsót: ahogy a borsószemek leperegnek a falról, akképpen nem akad bele a bojtorján a tök sima felületébe. Vö. O. Nagy G., I. m.,680, 193. 36 Eckhardt Rimay-kiad. 1955, 51. 37 U.o. 52, 56. 38 Vö. Kovács S. I., I. m., 169, 399. (Bóta László és Pirnát Antal megállapításait idézem.) 39 Eckhardt Rimay-kiad. 1955, 189. 57

Next

/
Oldalképek
Tartalom