Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Ács Pál: A Balassi-imitáció elmélete és gyakorlata Rimay János műveiben
Rimay úgy szerkesztette meg egész gyászköltemény-ciklusát, 21 hogy bizonyítsa: Balassi Bálint, „az mi Alcibiadésünk" alkalmas lett volna — emlékében és halálában, halála által különösképp alkalmas — a követésre; s ha „jószáginak és elméjének adatott volna oly piaca, ahol azoknak hasznait ki teregethette volna, mind nevének és mind hazájának sokat szolgálhatott volna". 22 (kiemelés tőlem —Á.P.) Elég arra utalni, hogy Rimay maga emlegeti Darholcz előadásait az állam helyzetéről, tagjairól és főembereiről, s elmondja azt is, hogy közösen állapították meg: épp a Balassiak lennének hivatva a régi dicsőség helyreállítására. 23 Nagy fontossága van ebből a szempontból a tendenciózusan megválogatott Balassi-dokumentumoknak is, melyek célja nemcsak Rimay szerepének kidomborítása a költő Balassi életében, hanem éppígy rendeltetésük a politikaigondokodó i Balassi mítoszának terjesztése, függetlenül attól, hogy egy bizonyos Machiavelli-kontramachiavelli-kötetet valóban elküldött Balassi Rimaynak. 24 Rimay egyébként nagyon szerette a könyveket: „Minthogy eleitől fogva természetemnek született ösztöne is szorgalmaztatott a könyveknek forgatássára és olvassássára, akinél honjában bennülő ember örventedessebb mulatságot nem vehet elő, szerettem igen a könyveket, nem is adtam semmiért örömösben pénzemet, mint a jó könyvekért, hiheti nagyságod" — írja Rákóczi Györgynek. 25 Úgy vélem tehát, hogy ő sokkal nagyobb elszánást érzett mestere verseinek kiadására, mint maga Balassi, aki játszott ugyan a gondolattal, de sokat mégsem törődött könyvének kinyomtatásával. Pénzügyei olyan rosszul azért nem álltak soha, hogy a nyomdaköltséget ne tudta volna fedezni. Éppen ezért kell nagyra értékelnünk a csekélyebb lehetőségekkel rendelkező Rimay publikációs törekvéseit. Ő ebben lelte gyönyörűségét, a könyvek körül való „szorgalmatosságban", ahogyan Ferenczffy Lőrincnek írta. 26 Ahhoz, hogy a Balassi-kötet szándékai szerint napvilágot láthasson, szükség lett volna a tudós mágnások segítségére is. A Pallas-származékok valóban egy humanista akadémiába tömörültek, ám hogy ez a magyar irodalmi népnyelv (vulgaris illustris) ügyét is felkaroló magyar tudós társasággá váljék, az csak Rimay jámbor szándéka volt. Az ő saját, önálló kezdeményezése tehát az, hogy a kis csoport vegye föl házi szentjei közé Balassit, de a javaslat, úgy tűnik, nem talál megértésre. Pedig még a csonkán, előszavak és ajánló elégia nélkül megjelent Epicédium is számos jelét adja a Pallas-akadémia iránti humanista szeretetnek. Elsősorban a mű mitológiai keretére gondolok. Bán Imre figyelt föl rá, hogy az antik istenek neveivel űzött humanista játszadozás mély jelentést hordoz, nevezetesen elárulja, hogy „Rimay számára Balassi doctus poéta volta (Pallas) nagyobb jelentőségű, mint poéta volta (Apollo) vagy szerelmes szenvedélye (Venus). Mindezzel a magasabb irodalmiság tekintélyét akarja biztosítani. 27 Tegyük hozzá: a pogány istenek nevei elsősorban az e neveket viselő társasággal vannak asszociációs kapcsolatban, az ő összetartozástudatukat növelhette volna. Tény, hogy a Darholcz papja által írt epigramma mitológiája mintegy átszövi az egész Rimay-epicédiumot. A latin epigrammában az istenek („Mercurius, Mavors, Pallas, Apollo, Venus") 28 vetekednek Balassi Bálintért, s végül a Pallastól megkülönböztetett Minerva nyeri a viadalt, mert ő az, aki bölcsességet, vitézséget és a szépséget önmagában egyesíti. A Nádasdy Tamásnak ajánlott Apológiában a magyarra fordított vers prózai parafrázisát adja Rimay, itt is megkülönböztetve Pallastés Minervát. 29 Minerva, az össztudományok istenasszonya kérleli Pallast, hogy az ostromkor halálosan sebesítse meg Balassi Bálintot, hogy immár magához emelhesse az égbe. Minerva adta tehát Balassi ingeniumát, tőle ered a költő teológiai, egyúttal világi poézise: „Kivel Egeket is, / Földi népeket is / Tud ' enyhíteni, hatni." 30 Talán megkockáztatható az a feltevés is, hogy a Balassi-kiadást kísérendő ElogiumbóS (Bálint, nevezetben ki voltál Balassa) 21 szintén valamiféle akadémiai levegő árad. Az már végképp csak elképzelés, hogy ez nem egészen azonos a proies palladias szellemével. * Itt Apollo az uralkodó istenség, tehát a költészet. A Syren, Circe, s főleg az Amphióh-metafora 18
