Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Ács Pál: A Balassi-imitáció elmélete és gyakorlata Rimay János műveiben

pedig a poézis, „az Helicon erdejének kies árnyékában éneklő s beszélő Múzsák" Castaliuskútjához vezet: A Múzsákkal való beszéd tudományát a költőktől tanuljuk, „ki noha nem az Theológiához", de „akármi Nemzetség nyelve vakarításához" elengedhetetlen.

32 A mitikus költő-ősök emlegetése minden tudós poétika sztereotip fordulata, s épp ezért fontos ebből a poétikai nézőpontból kitekintenünk az Amphión-Balassi metaforára. Azt mondja ezáltal Rimay, hogy az elsőként megszólaló költők múzsái tudása minden más irodalmi megszólalás előfeltétele, s ide tartozik Balassi „szerelem argumentomában" írt műveinek korpusza is. Sir Philip Sidney írja Rimayval egybehangzóan: ,,Tud-e a művelt Görögország, sokféle tudományával mutatni nekem akár egyetlen könyvet is Muszaiosz, Homérosz és Hésziodosz előtt, akik mindhárman költők voltak?... így Amphionról úgy tartják, hogy Théba felépítésére köveket mozgatott meg költészetével"; s ugyanígy költő a többi szellemi atyamester is: Orpheusz, Linosz; Livius Andronicus, Ennius; Dante, Boccaccio, Petrarca, s Angliában Gower és Chaucer; főként ez utóbbi, aki „oly tisztán tudott látni abban a homályos korban, ... bár vannak hiányosságai ,.."

33 — Más akadémiák is kedvelték Amphiónt, például a Pléiade-hoz tartozó Louis Des Masures kertjében egy Amphiónnak szentelt kút állt a hérosz szobrával, erről írta a költő A la Fontaine című versét, s erről az Amphión-szoborról beszél Ronsard is Discoursa Loys Des Masures című versében.

34 Egy efféle költői akadémiának — mutatis mutandis — princepse lehetett Balassi, ebben helye lehetett a költői versenyeknek, s Rimay is ott volt azok közt, „kik a magyar nyelven való versszerzésen egymással vetekedtek."

35 talán őrá gondol Balassi, mikor arról beszél, „ki társaság közt másik"

36

, s akinek múzsája ORSIK. S talán egy efféle, másik kis költői kör tagja volt a Madách-Rimay-kódexek tizenöt ÉVA nevű múzsához írt" udvarló költeményének szerzője is.

37 Ő nem Amphiónt, hanem Orpheuszt választja védőhéroszául: „Orfeus, ím látod, / Sokféle állatot / Magához mint szoktatott, / Erdők közt búj-dosva, / Járván ide s tova, / Hogy hegedült és lantolt: / Nevének nagy híre / Terjedvén messzi-i re, / ím közénk is elhatott."

38 (Kiemelés tőlem — Á. P.) Persze feltevést feltevésre halmozok, amikor megkérdezem, hogy ez a „közénk" nem takarhat-e egy valamiféle, a Pallas-fiáktól teljesen különböző kis műkedvelő irodalmi társaságot, olyat, mint a Horváth Ivántól joggalfeltételezett Telegdi Kata-Ángyom Asszonyom — „secretarius" kör, s nem lehetett-e ebbena társaságban is éppen Rimay a közvetítő, a „secretarius"?

39 Aligha kideríthető mindez. A korai Balassi-hatás és -imitatio Rimay műveinek jelentős részében (voltaképpen az echós versen kívül mindenütt) egy más minőségű, humanista ihletettségű költészet részé-vé válik. Nem is Balassi hatása, sokkal inkább Balassi emlékezete az, ami továbbra is átjárjaírásait. Egy önálló, minőségében új Rimay-poétika föltételezésére az eddigi szakirodalom nagy hajlandóságot mutat. Klaniczay Tibor,

40 Komlovszki Tibor,

41 Zemplényi Ferenc

42 és más kutatók nyomán én is egy Balassiétól megkülönböztetett, új költői nyelvet tulajdonítok Rimaynak. A manierista, korabarokk, késő-reneszánsz, sőt, „elidegenedett" Rimayról alkotott jellemzéseket úgy fogalmaznám át, hogy egy tipikusan második generációs, doctus ,,mű"-költészettel állunk szemben, melyben az irodalmi gyönyörködtetés célját a hasznosság elve némiképp (ismét) háttérbe szorítja. Ez magyarázhatja azt a körülményt, hogy Rimay egy olyan aktuálisnak vélt költészetben törekszik vezérszerepet játszani, amely — jószándékú kezdeményként, a tanítónevelő cél kedvéért — egy hangsúlyozottan nem-beszélt, tehát „szép", keresett, maníros nyelven szólal meg. Még vázlatosan sem ismertethetem most Rimay poétikáját, néhány tájékozódási pont talán mégis kijelölhető. 19