Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Németh József: Irodalomtörténeti kutatások Zala megyében

felelő feltételeket teremteni az irodalmi kutatásnak. Főleg ott, ahol a helyi hagyomány már nem mellőzhető példát jelentett. Ott, ahol a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak helyi kapcsolatai, hagyatékuk a feldolgozás, az őrzés kötelességét is kirótta, mint pl. Nógrádban. Joggal lehetünk büszkék számos, a vidéket közvetlenül is érintő vállalkozásunk sikerére, a helyi tudományos feldolgozások kezdeti eredményére. De az is igaz, hogy ezek befejezése szinte a beláthatatlan távolba vész. A műemléki topográfia első kötete közel negyven éve jelent meg, a helytörténeti lexikon, a földrajzi nevek, a régészeti topográfia múltja is két évtizedes, de befejezésük örömében a mi nemzedékünk már nem részesülhet. Emberöltőnyi ideje fogalmazták meg az irodalmi topográfia plánumát is. Kevésnek érezzük a központi szervező akaratot és segítséget: egyre többnek a központi könyvtárhoz, kézirattárhoz, levéltárhoz vezető útiköltséget, megfizethetetlennek a tisztességes pesti szállás bérét. Ezek a realitások is hozzátartoznak a számvetéshez, nélkülük a kép tán szebb, de egyoldalúbb, félrevezetőbb lenne. III. Az említett — s még sorolható — gondok ellenére sem mondhatunk le az irodalomtörténeti kutatásról, ha komolyan vesszük és hivatásunknak érezzük a mai napon tárgyalt témakört, az irodalmi ismeretközlést. Az elmúlt évtizedekben megjelent publikációk ugyanis rendkívül kevés és nagyon vegyes értékű muníciót adnak azoknak a tanároknak, népművelőknek, előadóknak, akik a szívügyüknek tekintik az irodalmi hagyományápolást. Példaként csak két, iskoláinkban, könyvtárainkban ma is forgatott mű zalai vonatkozású oldalainak tanulságát említem. 1977-ben jelent meg Lengyel Dénes: Irodalmi kirándulások című műve. Megyénk mai területével 4 oldalon foglalkozik, ebben 5 hiba, pontatlanság található: — Keszthelyen az 1810-esévek Helikoni ünnepségein nem a mai Helikon parkban ültették a fákat. — Az ünnepségek elnevezése nem Berzsenyitől származik, csak az egyik pontos leírást szoktuk tőle idézni. — A Helikoni emlékmű nem 1954-ben készült, hanem 1921-ben. (1954-ben csak mai tábláját helyezték el.) — A Deák-család sírboltja nem a kehidai kúria kertjében van. — A Zalaegerszegi járási tanács épületében nem volt Deáknak Györgyi Lajostól megfestett képe. (1950 előtt volt a Megyei Tanács termében: a művész keresztneve helyesen Alajos.) 1985-ben jelent meg Erős Zoltán sokat dicsért és bírált kötete: Irodalmi helynevek A-tól Z-ig. Ennek 11 szócikke hozható valamilyen kapcsolatba Zala megyével. Ezek közül: — hibátlan 2 szócikk: (Dióskál, Kehidakustány) — rosszul adja meg a Zalához visszakerülés évét 2 településnél (Keszthely, Hévíz) — elvitat a megyétől 2 zalai helységet (Kisgörbő, Tátika) — Tévesen értelmezi Tüskevárt, amely a szerző szerint Veszprém megyei település, Fekete István regényének helyszíne. Valójában a Tüskevár a Kis-Balaton közelében fekvő Sármellék egy részére vonatkozik. — Kisebb-nagyobb hibát tartalmaz 5 szócikk, közülük egyik teljesen hibás, hiszen Vörösmarty nem a zalaveszprémi Kisgörbőn volt patvarista, hanem Tolna megyében, a ma már Pincehelyhez tartozó Görbőn. 147