Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)
Németh József: Irodalomtörténeti kutatások Zala megyében
külön elemzést igényelne, hogy a szócikkek a legfontosabb hagyományokat idézték-e fel (vagy torzítják el). Néha a márványba vésett, aranyozott betűk is revízióra szorulnak. Nagykanizsán a {Lenin út 8. számú házon másfél évtizede avatták fel Hevesi Sándor tábláját, mely hírül adja, hogy abban a házban született a század meghatározó színházi egyénisége. Ha felnézünk a ház ormára, ott olvassuk, hogy : épült 1881-ben: Hevesi ekkor már 8 éves volt. Számos példát idézhetnénk máshonnét is. Balatonfüred egyik előkelő házán ugyancsak tábla tanúsítja, hogy ott fogadta Kazinczy Ferencet Horváth Ádám. Ennek maga Kazinczy mond ellent, leírva, hogy a rossz idő miatt csak távolról nézték meg Horváth épülő házát. A Balaton kmásik parrján, Szántódon arról vall a tábla, hogy a csárda ősi falai közt írta Csokonai egyik (nevezetes versét. A csárda Csokonai halála után másfél évtizeddel, 1819-ben épült. IV. ' A helyi irodalomtörténeti kutatások feladata azonban nemcsak a tudós műhelyek esetleges kiigazítása, hanem szerencsés esetben új eredményekre is juthatnak. Megtehetik annak ellenére, hogy eszközeik szerényebbek, felkészültségük hézagosabb. De közelebb vannak a helyiszínhez, a megyei levéltárhoz, az anyakönyvekhez, a plébániai história domusokhoz, a canonica visitatio fakult lapjaihoz. Vidéken élnek, maguk is rákényszerülnek egyéb témájú kutatásokra, a múzeumban, könyvtári polcok tövében, tanári szobákban együtt dolgoznak történész, művészettörténész kollégájukkal, kiállításrendező sorstársukkal. Különösen gyümölcsözőnek ígérkezik az irodalmi topográfia adatgyűjtése, ha azt filológus alázattal, àz eredeti forrásokig visszanyúlva, a helyi körülmények alapos elemzésével végezzük. Természetesen nem remélhetjük alapvető új eredmények születését, de a pontosabb, hitelesebb adatokat, szilárdabb összefüggéseket biztosan. Néhány példa: a mindig precíz Horváth János - Pintér Jenővel összhangban — Kulcsár György prédikátorról írja: „Göcseji tájszólása alapján is hihető, hogy Alsólendvánszületett." (A reformáció jegyében, Bp. 1957. 414.) Ha eltekintünk is a mai nyelvjárás 400 évre való visszavetítésének nehézségeitől, akkor sem tekinthetjük ezt bizonyítottnak, hiszen Lendva soha nem tartozott Göcsejhez. Széchy Károly, Angyal Endre nyomán Klaniczay Tibor is göcseji dialektust hall ki a Szigeti veszedelemből: ,,Ő ezért csak saját nyelvjárásában írhatott, a göcseji dialektusban." (Zrínyi Miklós Bp. 1964. 252.) Zrínyi lakóhelye, Csáktornya is messze van Göcsejtől, noha akkor még egy megyehatár fogta egybe mindkettőt. A helytörténeti kutató tudja kiigazítani az Akadémiai Irodalomtörténet I. kötetében, hogy a Hahóti Kódex nem készülhetett Hahóton, a Csatárinak nevezett biblia Csatáron, (amely már 1937 óta nem Admontban, hanem Bécsben található). Virág Benedek szülőföldjeként a múlt században még Nagybajomot tekintették, azóta minden forrás Dióskált jelöli pátriaként. Az is közhely, hogy apja jobbágy volt, később felszabadították. A topográfia készítése közben alaposabban elemzett források mindkettőt kétségbe vonták. Közel egy évszázada, hogy Szalay Gyula a nagykanizsai gimnázium anyakönyvében megtalálta Virág Benedek (akkor még Ádám) adatait. 1767-1769 között Virág pátriájaként Dióskál 177071-ben Nagybajom szerepel, társadalmi helyzeteként 1767—68-ban ignobilis, a következő években libertinus. (Szalay Gyula: Virág.Benedek élete és művei. Figyelő, XXVI. kötet, 1889.217-218. ) 148
