Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Fenyő István: Irodalomtörténeti hagyományápolás Nógrád megyében 1980–1985

Fenyő István IRODALOMTÖRTÉNETI HAGYOMÁNYÁPOLÁS NÓGRÁD MEGYÉBEN (1980-1985) Az elmúlt fél évtizedben Nógrád megye szellemi-kulturális életében nagymértékben kifejlődött az irodalomtörténeti tevékenység, a nemzeti irodalom múltjának, a kiemelkedő alkotók és művek emlékezetének ápolása. Olyannyira, hogy bízvást el lehet mondani: a megye egyik legkiválóbb fiával, Madách Imrével foglalkozó kutatásoknak ma Nógrád egyik fontos műhelye, helyi központja lett. Könyvsorozatok, évkönyvek, szövegkiadások, sőt önálló tanulmánykötet publikálása tanúsítja ezt a mind kiterjedtebb irodalomtörténeti munkát. Semmiképp sem véletlen, hogy a Madách-életmű legújabb összefoglalása, Horváth Károly munkája, bibliográfiai tájékoztatójában három Nógrádban született, a „Tragédia" színpadi bemutatójának százéves centenáriumára megjelent vállalkozást is megnevez: a Palócföld Madách-emlékszámát, a Nógrád megyei Múzeumok 1983. évi Madách-évkönyvét és Leblancné Kelemen Mária anyagfeltáró munkáját a helyi levéltárban fellelhető Madách-dokumentumokról. Leblancné Kelemen Mária nevének említésekor feltétlenül illő megjegyeznünk, hogy a jelenlegi szervezett nógrádi irodalmi hagyományápolásnak az ő húsz évvel ezelőtt kezdett szakkörvezetői munkássága volt az egyik kiindulópontja. Jórészt a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola irodalmi, illetve honismereti szakköreiből bontakozott ki Nógrádban a nemzeti irodalmunk és kultúránk helyi emlékei iránti jelenlegi érdeklődés. E szakkörökben a diákok rendszeres kutatómunkát végeztek a megye íróival kapcsolatban, részt vettek a különböző diáknapokon, az országos honismereti diáktáborokban és diák-konferencián. Emléktáblát állítottak azoknak az irodalmi nagyságoknak, akik innen indultak el, vagy itt megfordultak. Az e szakkörök által publikált, rotaprint eljárással készült kis kötetek nyomán kezdtek kiformálódni a mai reprezentatív nógrádi könyvsorozatok. Másik indító fókusza az irodalomtörténeti tevékenységnek a múzeumi központ volt, a Nógrád megyei Múzeumi Közlemények egymás után megjelenő köteteivel, amely 1975-től kezdve Évkönyvekké alakult át dr. Horváth István kiadásában, előbb Domonkos Alajos, majd 1981-től Szvircsek Ferenc szerkesztésében. A múzeumnak e kiadványsorozata gyűjtőmedencéjévé tudott válni a megyében folyó, illetve a megyéről szóló tudományos munkának, s kivált évkönyv-formában nyújtott és nyújt ma is igen tartalmas különszámokat a nemzeti múlt különböző állomásairól, folyamatairól, szereplőiről (pl. a Rákóczi-szám 1976-ban, a palóckutatási szám 1977-ben, a Köznemesség-szám 1981-ben). Az Évkönyvek horizontja egyre inkább túlnőtt a megye határain — tanulmányai mindjobban országos, illetve európai szempontok alapján ítélték meg a helyi kérdéseket, s mind több más, hazai tájakon élő, ismert kutatót kapcsoltak és kapcsolnak be a közös munkába. Zömében történeti tárgyú írásokat tettek közzé — a történészek sikerei pedig hatékonyan közrejátszottak abban, hogy a hetvenes évek folyamán az irodalomtörténészekben is felélénkült az érdeklődés, a vállakozó kedv, a vetélkedő öntudat. Úgyszintén fontos kiindulópontja és napjainkban is élő kerete volt a megyei hagyományok ápolásának az 1945 óta fennálló Palócföld című folyóirat is — tevékenységének elemzése azonban messze vinne témánk kereteitől. E folyóirat jelenlegi szerkesztőjének, Praznovszky Mihálynak tanulmánykötetével szeretném kezdeni áttekintésemet. Nem csupán azért, mert a jelenlegi nógrádi kutató-anyagfeltáró munka jórészt az ő szervező-ösztönző tevékenysége nyomán jött létre, hanem elsősorban azért, mert e kötetet tartom az említett tevékenység eddigi legjelentősebb állomásának. Madách és Nógrád a reformkorban című, 1984-ben közzétett tanulmánykötetében szerencsés módszer129