Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Botka Ferenc: Bibliográfiai és topográfiai kutatások a Petőfi Irodalmi Múzeumban

nem vett) művel állunk szemben, avagy egy általánosan ismerttel, többször publikálttal. Akiknek már megfordult kezében a kötet, — amelynek szerkezetét egyébként mintánknak tekintjük —, tanúsíthatja, milyen mérhetetlen mennyiségű „elfeledett" írást, pontosabban lelőhelyet tárt fel az összeállító, aki — tegyük hozzá — nem is annyira saját gyűjtéséből, hanem a Krúdyhagyatékából ránkmaradt újságkivágatokból építkezett.

14 A mű és lelőhely közötti különbségtevés egyébként nemcsak azt kívánja aláhúzni, hogy adatgyűjtésünk nem öncélú, az írói művek újrafelfedezését és hiteles szövegének a kialakítását szolgálja, hanem arra is rá kívánja irányítani a figyelmet: milyen viszonylagos szóhasználatunk. £?/b//ográfiáról beszélünk, de a céljaink közt szereplő személyi összefoglalók nem is elsősorban a könyvek, hanem a romlékony anyagú sajtótermékek által megőrzött közleményeket írják le; akár pe/7oí//cográfiának is nevezhetnénk. Ha viszont funkciója felől közelítjük meg: még topográfiának is mondhatnánk; hiszen ugyanazt,,teszi", mint a régészeti topográfia: egy tudományág tárgyát alkotó jelenségek lelőhelyeit és környezetét írja le. Maradjunk azonban a már elfogadott szakkifejezéseknél, s a személyi bibliográfián értsük azt, amit eddig is értettünk. Annál is inkább, mert az irodalmi topográfiának is megvan a maga sajátos jelentésköre. Bár nem árt, ha gondolatban ezt is összehasonlítjuk az imént említett régészeti topográfiával. Ez utóbbinak ugyanis közvetlen kapcsolata van a leletekkel, az irodalmi topográfia viszont a legtöbbször csak nagyon áttételesen függ össze a leletek fogalmába helyettesíthető irodalmi művekkel. Az írók születési helyeit, lakásait, emléktábláit, emlékműveit stb. rögzítő leírások igaz, inkább csak az életmű hátterét jelzik, ám végső soron ezek is a hagyományápolás, a jó értelemben vett irodalmi propaganda, az olvasás és olvasásra késztetés ügyét szolgálják. Az irodalmi topográfia elkészítésének a gondolata — talán a régészeti és néprajzi topográfia párhuzamaként — már az ötvenes években felmerült, mint múzeumi feladat. Elődeink több változatban is megjelentették kutatásaik eredményét: Budapesten — kerületenként, majd valamennyi megyében — helységenként sorolva az adatokat: melyik számú házhoz, létesítményhez kapcsolódik egy-egy író élete, életének egy-egy eseménye.

15 Bár meg kell mondanunk, hogy e kötetek túlnyomó részt az addig már megszerzett ismeretek jól szerkesztett összegzése; s nem áll mögöttük új, ,,terepmunkával" összekötött adatgyűjtés. Hadd tegyük hozzá: nem is igen lehetett: az 1954-ben létesített intézménynek sem létszáma, sem anyagi adottságai nem tették ezt lehetővé. E tekintetben a későbbi évtizedek sem hoztak számottevő előrelépést. Részben személyi okok miatt, de legfőképpen azért, mert a bibliográfiai gyűjtéssel ellentétben, amelynek forrásai a fővárosban adottak, a topográfiai adatfelvételezés következő fázisa már elsősorban a „terepen", helytörténeti kutatásokba ágyazottan képzelhető el. Ezt Budapestről történő ,,kiszállásokkal" nem lehet elintézni. A megoldást az irodalmi muzeológia vidéki megerősödése ígéri. Számos megyei múzeumunk ma már szívügyének tekinti irodalmi gyűjteményeinek gyarapítását és gondozását. S ennek természetes következményeként az utóbbi másfél évtizedben megnőtt az irodalmi muzeológusok száma is, akik a gyűjtemények feldolgozásán túlmenően hivatásuknak érzik megyéjük irodalmi hagyományainak feltárását. A „terepmunka", az irodalmi topográfia új adatainak a felderítése csakis az ő közreműködésükkel, tehát decentralizáltan képzelhető el. Annál is inkább, mert e decentralizáltság teremti meg a kiszállások, a helytörténeti kutatások, a rendelkezésre álló anyagokkal való hatékony gazdálkodás lehetőségeit, illetve feltételeit. A Petőfi Irodalmi Múzeum ilyen körülmények között elsősorban a rendelkezésünkre álló filológiai forrásmunkák kicédulázását s egy adatbank létesítését, továbbá a fővárosi kutatások elvégzését vállalhatja magára. Valamint azt, hogy támogatja és ösztönzi a megyei irodalmi topográfiák 122