Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Botka Ferenc: Bibliográfiai és topográfiai kutatások a Petőfi Irodalmi Múzeumban

beindítását, illetve befejezését; s a nemrég elnyert szerény központi támogatást igyekszik odairányítani, ahol ez a legeredményesebben viszi előre a munkát. A nagy összefoglaló, amely majd országosan összesíti az új kutatások eredményeit, csak a megyei irodalmi topográfiák kiadása s adataik feldolgozása után képzelhető el a távoli jövőben. Amíg azonban e szintézis készül, el kellene gondolkodnunk azon, hogy a személyi bibliográfiák mintájára nem lenne-e hasznos ún. személyi topográfiák készítése is; amelyek egy-egy író életútjának és munkásságának topográfiai segédlettel való bemutatását adnák. A gondolat egyáltalán nem újkeletű. Nyári tanulmányutamon alkalmam volt megismerni egy Goethe-útikönyvet, amely az NDK-ban fellelhető Goethe-emlékhelyekről ad városról-városra és utcárólutcára haladva kissé száraz, ám pontos felsorolást.

16 Olymódon természetesen, hogy az emlékhelyek leírása kapcsán betekintést nyerhetünk a költő életébe és egyes műveinek élményvilágába, műhelytitkaiba. Milyen hasznos lenne, ha e kezdeményezés nyomán idővel mi is készíthetnénk Petőfi-, Jókai- vagy éppen Ady útikönyvet. József Attila nevét már félve írnám ugyan le; életének szegényes ,,topográfiai" vonatkozásai nincsenek arányban költészetének jelentőségével.

17 Az elmondottakat legyen szabad egy személyes emlékkel zárnom. 1947—49 között abban a szerencsében volt részem, hogy hallgatója lehettem Horváth János egyetemi előadásainak, amelyek XVI. századi irodalmunkat mutatták be. Lenyűgöző filológiai tudását, aprólékos irodalomtörténeti megközelítéseinek alázatát máig is példának tekintem. S meggyőződésem: XX. századi irodalomtörténetírásunk is csak úgy tud tovább előrelépéseket tenni, ha a tények sokoldalú, ha úgytetszik, maradéktalanul felderített ismeretéből indul ki, ha azokban nem a már kész feltételezések igazolásának az eszközét látja, s feladatának a tanulmányozott jelenségek belső megközelítését tartja. Talán nem hat túlzásnak, ha feltételezzük: az irodalmi muzeológia bibliográfiai és topográfiai kezdeményezései, a vidéki és fővárosi kollégák összefogása jelentős mértékben elősegíthetik az irodalmi és irodalomtörténeti ismeretközlés e tényszerű és korrekt, ,,horváth-jánosi" modelljét. • 123