Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

A közönség érthetően kíváncsi a legnépszerűbb írók hangjára, a népszerűség azonban nem mikrofongarancia. ,,A jó mikrofonhang színes, de nem színpadias előadás — jegyzi A rádiómikrofon esztétikája című cikk írója a Napkeletben. Általános tapasztalat, hogy az írók többsége rossz előadó, így a mikrofonnak kellett kitermelnie márkáit." Kik is olvastak fel a budapesti stúdióban? Néhány név a sok közül: 1926: ifj. Gonda Béla, Farkas Imre, Móricz Zsigmond, Csermely Gyula, Komáromy János, gróf Bethlen Margit, Somogyváry Gyula, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Schöpf lin Aladár és így tovább. 1930: Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Kozma Andor, Pékár Gyula, Dallos Sándor, Mécs László, Falu Tamás, Áprily Lajos, Harsányi Zsolt, Eszterhás István, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Illés Endre, Török Sándor, Nagy Endre, Lengyel Menyhért, Babits Mihály, Kilián Zoltán, Szabolcska Mihály; és még folytatható a felsorolás. Szőts Ernő, a Magyar Rádió műsorigazgatója tág teret adott a különféle irányzatoknak, s bevonta a nyugatos írókat az irodalmi, drámai műsorok összeállításába. Szerepeltek a programban olyanok is, akik szemben álltak a jobboldali sajtóval,illetőleg, úgymond komprommitálta őket a proletárdiktatúra alatti tevékenységük: pl. Alexander Bernát, Babits Mihály, Szini Gyula, Schöpf Un Aladár. Schöpflin írja erről a Magyar Rádió Újság hasábjain: „Nekünk esztétikusoknak külön örömünk a rádió függetlensége, mert így véleményünket minden személyes és üzleti érdekre való tekintet nélkül mondhatjuk el könyvekről, színdarabokról, írók törekvéseiről." Szini Gyula véleménye a következő: ,fiz eleven szó a legszuggesztívebb propaganda ... Hiszem és komoly meggyőződésem, hogy még a mai súlyos gazdasági viszonyok közt is rendkívüli mértékben fellendítené a könyvpiac helyzetét és tízezreket hódítana meg az olvasók táborának." A rádió kihasználta a kevés szereplős, mikrofonra alkalmas művek felolvasásának lehetőségét, így került mikrofon elé Móricz Zsigmond: Hét krajcár с novellája, néhány Ady-vers, Karinthy-esszék, Kosztolányi-karcolatok (az utóbbiak az író előadásában). A felsorolásból is kitűnik, hogy kizárólag a „szélsőbaloldali" írók hiányoztak a stúdióból (pl. a kommunista érzelmű Nagy Lajos, vagy a proletárdiktatúra bukása után néhány évre Bécsbe emigrált Kassák Lajos). Az összeállításokban helyet kaptak a különböző irodalmi társaságok is (az Auróra, a Magyar Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagjai, a Baumgarten-alapítvány díjazottjai). Az írókon és esztétákon kívül a közélet számos személyisége is mikrofon elé lépett, bevezetőkkel, illetve ismeretterjesztő előadásokkal. Ezáltal a hivatalos kultúrpolitika és közélet vezetői az 1930-as években burkolt politikai színezetet adtak a műsoroknak szereplésükkel. Nem akarom mélyebben taglalni gróf Klebelsberg Kunó és vitéz leveldi Kozma Miklós tevékenységét, de ez utóbbi meghatározó szerepet töltött be a korszak tömegkommunikációjának alakításában, felismerve annak jelentőségét az ellenforradalmi nemzetnevelés számára. Az 1925. december 1-jén induló rádióadás is Kozma fennhatósága alá tartozik, éppúgy, mint a Magyar Telefonhírmondó és az MTI. Kozma mint a Rádió elnöke és a részvénytársaság tagjai egyöntetűen a hivatalos irodalom hívei, a tiszta irodalmi művek bemutatását követelték, olyan műsorok sugárzását, amelyeket gyermekek is meghallgathatnak. A rádió semmilyen kétértelmű, pikáns darabot nem adhatott. Igyekeztek kiszorítani a nyugatosok föllépéseit, fenntartva a hivatalos irodalom hegemóniáját. Kozma programjának hűséges végrehajtója Gyula diák, vitéz Somogyvári Gyula volt, aki dramaturgi minőségben válogatott a beküldött kéziratokból. 101