Hagyomány és ismeretközlés. Salgótarján, 1986. november 14-15. (Discussiones Neogradienses 5. - konferencia kötet. Salgótarján, 1988)

Salamon István: Irodalmi ismeretközlés a Magyar Rádióban (1925–45)

Salamon István IRODALMI ISMERETKÖZLÉS A MAGYAR RÁDIÓBAN (1925-45) E rövid előadás keretében arra vállalkozom, hogy a Rádió 1925 és 1945 közötti irodaimi közvetítő szerepéről beszéljek. Bár rádiózásunk múltjával nem csupán rádiós szakemberek foglalkoztak, bizonyos mértékig a tudományos kutatás is adós annak a gazdag szellemi-irodalmi-művészeti életnek az elemzésével, amely ezt a korszakot jellemezte. A rádió történetének irodalmi képéhez igazodva három fő fejezetről beszélek: - 1. A magyar rádiózás kezdetei 1925-1931.; - 2. Németh László az irodalmi osztály élén 1934-1935.; - 3. Cs. Szabó László, az irodalmi osztály vezetője 1935—1944. A hőskorszak A műsorszóró rádió 1925 decemberében kezdte sugározni adását, ettől fogva fokozatosan ismerve föl lehetőségeit. Részben külföldi mintákat követett, pl. a ВВС-ét, fő műsortípusait azonban önállóan, hazai politikai és művelődéspolitikai irányelveket figyelembe véve alakította ki. Kezdetben a következő műsorösszetétellel: 3-kor híreket közvetítenek, utána felolvasást, majd zenét, végül hangverseny vagy opera következik. A rádió eleinte alig közvetít egyebet zenei előadásoknál. Később ugyan megpróbálkozik helyszíni színházi közvetítéssel, de a műszaki gondok miatt egyelőre csekély eredménnyel. Emiatt a stúdióban rendeznek színielőadásokat, ezekre azonban még inkább jellemző a színpadiság, mint a rádiószerűség. Egyre nagyobb szerepet kapnak a felolvasások, a népszerű ismeretterjesztő előadások. Új vállalkozások születnek, pl. a történelmi, politikai ismeretterjesztés, amelybe az aktuális politikai, agitatív előadások is beletartoznak (mint mondjuk, a Cserkészszövetség rendszeresen jelentkező műsora). Az irodalmi ismeretterjesztés keretében egyrészt irodalomtörténeti előadások, nyelvészeti kérdések, valamint írók életével és munkásságával foglalkozó műsorok, másrészt esztéták és írók nem szépirodalmi jellegű előadásai kaptak helyet. A rádió jelentős feladata és felelőssége, hogy mit, és hogyan tár a hallgatók elé. Vonatkozik ez az irodalom közvetítésére is. Kilián Zoltán A rádió és az irodalom с cikkében összeveti az európai és a magyar rádiós irodalmi műsorpolitikát, megállapítva, hogy a mindennapi műsor gerincét középszerű szerzők szolgáltatják, a leghíresebbek ritkán szerepelnek (pl. Galsworthy 1930 őszén kap helyet először hazája rádiójában, noha a brit rádió 1922 óta sugároz műsort, Bemard Shaw a közeli múltban csak kétszer, Thomas Mann egyszer szerepelt). „Ez persze nem pusztán a rádió jóakaratán múlott, az öregség, rossz előadói stílus vagy a kevés honorárium miatt a neves írók nem szívesen szerepelnek a rádióban." A magyar írók kivételek az európai írók között. A korszak kiváló, népszerű, illetve jelentősnek tartott alkotói állandóan szerepelnek a rádió előadói között: például Móricz, Babits, Kosztolányi, Zilahy Lajos, Hevesi Sándor, Karinthy, Áprily, Móra, Csathó Kálmán, Surányi Miklós, Mécs László, Kozma Andor. Nemcsak saját művüket olvasták fel, hanem különböző összeállítások összekötő szövegét mondták, önálló estjükkel szerepeltek. Gyakori vendége volt pl. a stúdiónak Karinthy Frigyes, akit alkata, no meg népszerűsége jó műsorvezetővé tett. 100