Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

N. Kiss István: A felszabadító háború és a parasztság teherviselése (A termelési és népesedési mutatók alakulása)

A közbeeső 300 év alatt a népesség tízszeresre növekedett a vizsgált területen. Lényeges változás a bortermelésben alig, az állattenyésztésben annál inkább mutatkozik. Személyenkénti átlagban a marhatenyésztés egyötödére csökkent, míg a gabonatermelés, a fellendülő kiv' tel hatására, kb. egynegyedével emelkedett. Bár néhány adat egybevetése nem jogosíthat fel tudományos konklúziók levonására, hasonlítsuk össze egy délnémet és egy nyugat-magyarországi urbáriumban a természetbeni paraszti szolgáltatások volumenét a 18. század elején. Az egy hektárnyi telki földről a földesúrnak teljesítendő paraszti szolgáltatás átlagos volumene Würzburg környékén, illetve a Muraközben az alábbiak szerint alakult:

34 ira köz, 1720 73,5 I. 110,3 1. 140,01. 52,0 d. 7,0 d. (4 db) Az egybevetésnél figyelembe kell vennünk, hogy Würzburgban egy féltelkes gazdaság 4,54 hektár, a Muraközben 5,8 hektár nagyságú volt, a telki föld viszont mindkét uradalomban 85 százalékban szántóból állt. A felsorolt tételek természetesen nem fogják át a teljes földesúri adózást és hiányzik belőlük az állami adóteher tétele is. Ennek ellenére meggyőzőnek tűnik az г megállapítás, hogy a magyar jobbágyok természetbeni adózása — legalábbis búzából, zabból borból és tyúkból — magasabb volt a délnémet parasztok egykorú és azonos adóterhénél. Kapcsolatban állhatott ez a jelenség — ti. a nagyobb volumenű természetbeni adózás búzában, zabban és borban — azzal a ténnyel is, hogy a magyar parasztság szolgáltatásai a 16—17. században már hagyományosan alkalmazkodtak a katonai szükségletek fedezéséhez? Magyarországon a jelentős területekre kiterjedő Dortalis, dézsma és dicalis összeírások (1707) alapján, az Erdély, Bánát és Horvát-szlavón ország nélküli országban

35 a népesség 1570 körül elérte a 1,7 millió főt. Az 1707. évi kuruc összeírás ugyanezt a számot igazolja, míg Acsády az 1715. és 1720. évi összeírásokat elemezve kb. ugyanekkora népességszámot határozott meg, de abból mintegy 37 százalék nem összeírt, hanem Acsádytól kiegészített érték! Ha Acsády ténylegesen Összeírt famíliáit vesszük alapul és a kuruc korban általános 4,5-es családi szorzószámot alkalmazunk csak 1 milliós népességet és a pótolt családokkal együtt is csupán 1,4 milliót kapunk 1720-ra! Ez a több, mint 300 ezer fős különbség jelzi azt a csökkenést, amit a háborúk és a pestis a legszerényebb számítás szerint is okozott. Egyes történeti regiókban a lakosság eltűnési aránya 1715 körül a következőképpen alakult: 26% 24% 50% gl о, a szökevényekkel együtt 23% búza árpa, zab bor pénzadó (census) tyúk (ajándék) Würzburg, 1701 50,5 I. 47.4 I. 38.5 I. 61,5 pf. 1,5 pf. (1 db) Muraköz Abaúj vm Gömör vm Bereg vm Szatmár vm 98