Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

N. Kiss István: A felszabadító háború és a parasztság teherviselése (A termelési és népesedési mutatók alakulása)

Népes és puszta jobbágytelkek 3 Károlyi uradalomban

27 1 723 1738 uradalom népes szökött puszta népes szökött puszta Nagykároly 605 118 204 730 84 123 %-ban 65,3 12,7 22,0 77,9 9,0 13,1 Erdőd 264 281 125 451 322 221,5 / %-ban 39,4 41,9 18,7 45,3 32,4 22,3 Beitek 218 148 159,5 289 201 125 %-ban 41,5 28,2 30,3 47,0 32,7 20,3 Összesen 1087 547 488,5 1470 607 469,5 %-ban 51,2 25,8 23,0 57,7 23,8 18,5 Növekedés illetve csökkenés az 1723. évi adatokhoz képest %-ban - - - +35,2 +10,9 -3,9 Az 1723-ban kimutatott jobbágyporták együttes száma (2122,5) kb. a török elleni felszabadító háború előtti, 17. századvégi helyzetet tükrözi. A nagy hadjáratok és a kuruc korszak 40 éve után a helyén maradt népesség, azaz a népes jobbágytelkek száma a korábbinak mindössze 512 százalékát tette ki. Igaz, hogy e veszteség mintegy fele (25,8 százalék) a szökevény parasztokra esik és a teljesen elpusztult, elnéptelenedett telkek aránya csak 23 százalékot tesz ki. Pontosabban tehát azt kell mondanunk: a népesség 77 százaléka ugyan életben maradt a 17. századvégi lakosságból, de azoknak csak kétharmada maradt meg eredeti telkén, a többi máshová szökött. Persze a szökevény parasztok távozása az uradalomban mindenütt a termelés hanyatlásával, a művelt földterület pusztulásával járt. Károlyinak a déserta telkeken kívül a szökött jobbágyoktól oda hagyott telkeket is pusztának kellett tekinteni és benépesítésükre törekedni. Bár az első sváb telepesek már 1712-ben megérkeztek Nagykárolyba, a korábbi művelt területnek még 1723-ban is pusztán állt 48,8 százaléka! A pusztatelkek kimutatása a Károlyi birtokokon ekkor már sok helyen komoly nehézségekbe ütközött. Az erdődi birtokon dolgozó összeíró pl. azt jelentette, hogy a 17. század végén elpusztult jobbágyhelyeket közben felverte a gaz, legelővé lettek, vagy erdő nőtt rajtuk, úgy hogy kiterjedésüket, számukat 1723-ban már nem is lehetett meghatározni. Érdekes különbség, hogy Nagykárolyban és Beiteken az elpusztult, míg Erdődön a szökött parasztoktól elhagyott telkek száma volt nagyobb. Az a körülmény, hogy a fél megyényi Károlyi birtokokon 1723-ban minden lakott telekre egy puszta, illetve elhagyott telek esett, egyértelműen utal a legfontosabb termelőeszköz, a föld pusztulására, a termelésből való tartós kiesésére. Ebben a helyzetben mind a svábok fokozódó betelepítése, mind a keletről, Máramaros felől beszivárgó románok befogadása gazdasági szükségszerűség volt. Károlyi ugyancsak rendkívül alapos, 1738-as urbáriuma lehetővé teszi az ismert telepítési politika mérlegének megvonását. 1738-ban, 15 évvel a korábbi összeírás után, a teljes telekállomány már 2456,5 sessio, ami egészben véve 20 százalékos emelkedést jelent. A deserták száma azonban, ezen belül csupán 4 százalékkal csökkent: 488,5 telekről mindössze 469,5-re! 94