Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

N. Kiss István: A felszabadító háború és a parasztság teherviselése (A termelési és népesedési mutatók alakulása)

Statisztikailag értékelhető, dézsma-jellegű forrásanyaga 17. századból csak elvétve maradt ránk. Ilyen kivételt képeznek a század 60-as éveiből Bereg vármegye déli, alföldi járásának ismételt tizedösszeírásai. A mintegy 1100 km

2-es területen 2,5—2,8 ezer jobbágygazdaság létezett; népsűrűségi indexük négyzetkilométerenként 10,5 fő, azaz valamivel magasabb, mint az 1570-es évek 9 fő körüli mutatószáma. Ez a 10 főt meghaladó sűrűségi index azonban csak helyileg érvényes, csak Dél-Bereg súlypontilag gabonatermelő járására jellemző, a megye nagyrészt hegyvidéki területének gyér népességét figyelembe véve, egész Bereg megyére nézve már jóval kisebb mutatószámot kapnánk.

5 A 17. század második felében az országgyűlés újra rendezte a portális azaz állami adó kérdését. Ekkor már több tucat jobbágycsalád tett ki egy adóportát s ez a szám az egyes évi adókivetések idején ismételten változott. A portákból ekkor sem lehet megnyugtatóan következtetni a népesség számára, de a porták volumenének alakulása

6 feltétlenül utal a termelőerők szintjének változására. porta/km

2 év terület ezer km

2 portaszám 1669 100 6.758 1704 97 4.010 1706 97 2.273 14,8 24,2 42,7 Az az indexszám, amely az egy adóporta teljesítéséhez szükséges lakott terület kiterjedését mutatja, teljesen egyértelmű. 1669-ben még valamivel kevesebb, mint 15 km

2-nyi terület fizetett egy portányi adót, de a török elleni felszabadító háború gazdasági terhet már 24 km

2-es területről tudták csak behajtani. Az első évek kuruc hadjáratai tovább pusztították a termelőerőket s a megyék sürgetésére 1706-ban már 2.273-ra csökkentették az adóporták számát; egy átlagos porta most már csaknem háromszor akkora területre terjedt ki (42,7 km

2

), mint 1669ben (14,8 km

2

). E szerint a kamarai tisztviselők adókivetési terveiben a feltételezés szerint változatlan nagyságú paraszti népesség bizonyíthatóan egyre kevesebb adóportát fizetett. A dézsmajegyzékek alapján számított paraszti népesség 1570-ben 100 ezer km

2-en kb. 0,7 millió, a kiegészítésekkel, mint teljes népesség 0,88 millió főt tett ki. 1706-ban, a kuruc államban, amikor tudjuk, hogy egy adóporta átlagosan 66 jobbágycsaládból állt,

7

, a porták szerint számított paraszti népesség 100 ezer km

2-en csak 670 ezer főt reprezentált. Ez az adat arra utal, hogy az egy adóportára jutó terület növekedése mellett — ami a vagyoni erő apadását jelzi — az adóegységekben található paraszti népességszáma is csökkent. Itt említjük meg, hogy ugyanezen a területen a Rákóczi-féle dicalis conscriptio 1707-ben 830 ezer fős paraszti népességet mutatott ki.

8 Ez a különbség a kuruc pénzügyi adminisztráció sokkal hatékonyabb voltát jelzi. Az 1707-ben végrehajtott Rákóczi-fé\e dicalis conscriptio jobban szervezett és hatékonyabb volt minden korábbi adó-összeírásnál. Ez a dica-adó az egyes paraszti háztartások, nemesi birtokok gazdálkodásának hozamát írta össze mint adóalapot; egy dica 30 forintnyi értéknek felelt meg, ami két hízott ökör piaci árával volt azonos. Ez a tiszta jövedelmet meghatározó egységes kulcs — a dicaérték — lett a legfőbb eszköze annak az erőfeszítésnek, amellyel a kuruc vezetés a társadalom gazdasági és pénzügyi teherbírását messzemenően fokozni tudta.

9 A dicalis adó-összeírásból pontosan meghatározható a családlétszám. 1707-ben, 10 megye illetve járás és ugyanannyi város dicajegyzékei alapján, egy több mint 15 ezer km

2 nagyságnyi országrészben 30.876 család adatait dolgoztuk fel. Falusi környezetben a-z átlagos családlét-