Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Köpeczi Béla: Európa magyarságképe 1686-ban

Köpeczi Béla: EURÓPA MAGYARSÁGKÉPE 1686-BAN I. Minden nemzetkép sztereotípiákra épül, de ezek felhasználása függ az adott uralkodó * osztály politikai érdekeitől. Ez áll a XVII. század végének magyarságképére is. Nézzük előbb az érdekeket! A Bécs elleni török támadás idején 1683-ban Európa olyan Magyarországra nézett, amelynek uralkodó osztálya majdnem teljes egészében az Oszmán Birodalom oldalán állt, és * ezért általános elítélésben részesült. Kivételt valamelyest a protestánsok jelentettek, akik a császárt is bírálták a vallásüldözés miatt. Franciaország hivatalos propagandája ugyancsak bizonyos tartózkodást mutatott, bár a keresztény szolidaritás ideológiájával nyíltan akkor még nem szállt szembe. Bécs felmentése után annyiban változott a helyzet, hogy a magyar uralkodó osztály egy része ismét a Habsburgok oldalára állt, és Thököly is tárgyalni akart — többek között a lengyel király közvetítésével — a bécsi udvarral. A Habsburg-párti többség a győzelmek hatására nem ismert kíméletet a Thököly-felkeléssel szemben, elítélése még keményebb lesz, mint amilyen Bécs ostroma előtt volt. A császári kegyelmet dicsőítette a megtérőkkel szemben. Az egyik 1685-ben megjelent német nyelvű pamflet „skandalumnak" nevezi a császár „páratlan jósága és kegyelme" elleni felkelést, amely szövetkezett a törökkel és amelyet támogatott Franciaország

1 . A magyar felkelés 1683 után már nemcsak a török szövetség szempontjából ítéltetik meg, hanem a franciákkal való kapcsolatok alapján is. Nyugat- és Közép-Európában a fő veszélyt ugyanis a francia terjeszkedési politikában látják. A legpregnánsabban ezt a véleményt egy 1686-ban megjelent francia nyelvű pamflet fejezi ki, amelynek címe magyarul A turbanizált francia udvar és a leleplezett árulások és amelyben a szerző azt állítja, hogy a franciák hívták be a törököt Európába a magyarok segítségével. Franciaország a szabadság és a vallás ürügyével szította a lázadást Magyarországon. Ezt a lázadást használták fel a törökök, hogy megtámadják Bécset. A császári főváros azonban felszabadult, de ennek a francia király nem örült. A szerző megjegyzi: „Nem fogjuk elfelejteni, hogy amikor a kereszténység örömtüzeket gyújtotta nagy győzelmek láttán, Franciaország egyedül sötéten hallgatott és ezután kimutatta dühét a Németalföld pusztításával." A konklúzió a következő: „Két engesztelhetetlen ellenségünk van: az egyik oldalon a török, a másik oldalon Franciaország. Az egyik a hóhér, a másik a kínvallató. Az egyik általános veszély a kereszténység számára, a másik kielégíthetetlen és mérhetetlen ambíciójú Franciaország, a német nemzet elviselhetetlen ellenfele."

2 E pamfletben és sok más hasonlóban — már a „Deutsche Nation" kifejezés szerepel, a német nemzeti tudat korai megnyilvánulásaként. A pamfletek egy része támadja Sobieski legyen királyt is, mert nem volt hajlandó megf felelő támogatást nyújtani a császárnak a török elleni harcban. Az egyik pamflet azzal vádolta a lengyeleket, hogy ők, akik olyan heves vérmérsékletűek, egyszerre „hidegvérnek" lesznek és ennek okát abban látja, hogy a francia intrikák hatnak Lengyelországban is.

3 Sobieski így lesz * az egyik pamflet címe szerint ,И francia sípra táncoló polák".* Vannak azonban más hangok is. 1684-ben egy Őszinte Frigyes álnéven jelentkező német szerző megjelentet egy Érdekes-Állam-Mercurius című pamfletet, amelyben a „németérzelmű patriótákhoz" szól, és azt állítja, hogy a magyarországi zavarokért a császáriak és mindenekelőtt a jezsuiták a hibásak, akik a lutheránusokat kényszeríteni akarták az áttérésre. „Ezzel a 5