Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
azután), a többi vezető főurakat rávegye az udvar törvényterveinek pártolására s elfogadásul előkészítésére az országgyűlésen. A dolog azonban e szűkebb körben is akadozott, úgyhogy a császár tanácsosai már-már azt javasolták: nyúljon az uralkodó erőszakhoz, s ezt annál könnyebben megteheti, mert a beszállásolt katonaság révén föltétlen úr Magyarországon. Végül is azon*ban beadták az urak derekukat. 35 Ám hogy az országgyűlés is meghunyászkodjék, Bécsben hasznosnak ítélték okulásul tenjeszteni Flá'mitzer hadbíró pamfletjét, mely már címében 36 értésre adta, hogy a magyarok felségtsértő rebelliójukkal a csehekhez hasonlóan eljátszották jogaikat és kiváltságaikat, s a hadi jog alapiján élet és halál fölött parancsoló uralkodójuknak alávetettekké lettek, úgyhogy térden csúszva kötelesek neki megköszönni, hogy azért, mert életüknek megkegyelmeztek, szabadságukat szolgaságra változtatva még megmaradhattak apai földjükön. E felfogás szerint az uralkodó diadalmas fegyverei jogán korlátlan uruk lett a meghódított területeknek, azokat nem tartozik az adídig kezében tartott országhoz csatolni, hanem ott rendi hagyományoktól és beleszólástól függetflenül saját tetszése szerint alkothat törvényeket és létesíthet új berendezkedést. Hogy ez biztosíftott és tartós legyen, Flá'mitzer szükségesnek tartja a lázadásra hajló veszélyes elemeket kiirtani vagy az országból kitelepíteni, a visszamaradókat lefegyverezni s német katonaság által féken tartatni, tehát a hatalmat fegyverre alapozni. Fontos az is, hogy senki ne legyen mentesítve az adófizetéstől. Igaz ugyan, hogy a vallásszabadság alkalmas eszköze a népesség gyarapításának s különösen a kereskedelem növelésének és föllendítésének, ám ez utóbbi célnak ahelyett, hogy a nép többfélé hitet követ, nem-katolikus országokkal való kereskedelmi kapcsolatok is megfelelnek. Különben a kereskedelem szabadságát is az biztosítja, ha az ország tele van rakva német katonákkal. Ilyen előkészítés után az 1687/88-i országgyűlés, bár némi huzavona után, törvénybe is iktatta a Habsburg-ház fiágának örökös királyságát, ezt még a spanyol ágra is kiterjesztve, Józsefet kissé manipulált hitlevél kiadása után királlyá koronázták, s ami a legtöbb vitát kiváltotta^ végül az ellenállási záradék eltörlése is megtörtént. A „lázadók", Thököly és mellette még kir tartó követői kivételével, kegyelmet kaptak. Megszűntették az eperjesi bizottság működését, melynek során mintegy Flá'mitzer kiirtást indítványozó szavainak tettekben megnyilatkozó bor>zasztó illusztrációjaként, a magyarok közt mindenütt összeesküvést szimatoló s gyanakodását kínzások által vagyonok megkaparintására kihasználó, embertelenségben minden más császári tábornokot messze fölülmúló Caraffa helyi rémuralma alatt a város piactere a vérengzés „theátromává" változott; egyúttal a károsultak, illetőleg családjuk még életben maradt tagjai ígéretet kaptak jószáguk és ingóságaik visszaadására. A vallásügyben a következő határozat lett törvénnyé. Bár az evanqélikusQk és a reformátusok az 1681-i országgyűlés végzéseivel ezeknek tett ellenmondásuk által visszaélvén, e tettükket megszűntek azok jótéteményeinek részesei lenni, azokat a hazai egyesség java s a béke és az ország belső nyugalma kedvéért őfelsége kegyesen és kegyelmesen még érvényeseknek nyilvánította, s ennek megfelelően a rendek is úgy határoztak, hogy — nem gátolván ezt a klérus és katolikus világiak ellentmondása — ama végzéseket megújítottaknak s előbbi erejükbe(?) visszaállítottaknak kell tekinteni, s amennyiben nem foganatosíttattak, végrehajtandók, s egy vagy más részről történt megsértésük jóváteendő. Gazdasági vonatkozásuk a protestánsüldözés körébe vágó eperjesi vértörvényszékre vonatkozó törvénycikken kívül azoknak volt, melyek főúri családoknak lehetővé tették hitbizomány alapítását, továbbá korlátozni kívánták a szabad királyi városok számának növelését, valójában azért, mert a negyedik rend képviselői már meghaladják a többiekét az országgyűlés alsó tábláján. De mindarról már nem történt intézkedés, amit a nemesség az előző országgyűlésen saját mezőgazdasági fölöslegeinek akadálytalan értékesítése végett mielőbbi uralkodói döntésnek nyilván hiábavaló reményében iktatott törvénybe, viszont ismét honfiusítottak, maguk közé fogadtak a rendek ezúttal 69 idegent. 37 55
