Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
gesse, magát szép csendesen, emberségesen viselje." 22 Az események fordulata azonban nenji engedte, hogy a fejedelemnek az országban egyedülálló szervező tevékenysége szélesebb körbetji is tartós gyümölcsöt érleljen. Összhangban állt Thökölynek a néppel való törődésével, hogy míg a bécsi udvarnak az önkényuralmával szemben támadt ellenállás leverésére s a protestentizmus megsemmisítésére és magyar, német, szlovák híveitől való megszabadulásra irányuló, az idegenség bélyegétől nenn mentes hadakozását az országban főképp a klérus, főurak és nagyobb birtokosok támogatták, $ népből viszont kevesen, akkor is többnyire kényszerűségből álltak a labancok oldalára, addig i bujdosók mozgalma a hazai lakosságnak jobbára alsóbb társadalmi rétegeire épült, s a politikai gazdasági és lelkiismereti szabadságért vívott küzdelmüket, vele összefonódva, sajátos szociális törekvések is élesen szembeállították az ellenséges tábor kitűzött céljaival. A fölkelés szervezőijnek látniuk kellett, hogy céljaikat nem érhetik el másképp, mint ha tömegeket tudnak mozgósítani, a harcedzett végvári vitézek mellett a kiképzetlen, de lelkes népből legalább számban tekintélyes erőt tudnak felvonultatni a döntően hivatásos katonaságot harcba vető Habsburg-pántiakkal szemben. Míg emezek az elrettentés módszeréhez folyamodó idegen hadakra támaszkodj tak, a bujdosók főembereinek kezdettől fogva a hazai népet kellett megnyerniük küzdelmülj: számára. Segítségükre volt ebben, hogy az idegen uralommal, a német zsoldosokkal való szemb beszegülés s a vallás szabad gyakorlásának kivívása önmagában is jelentős vonzóerővel bírt szer les tömegekre; de fokozottan hathatott rájuk, ha e téren szerzendő érdemeikért nyilvános elismerésben részesülnek. A vezetőknek meg is érlelődött a meggyőződés, hogy a közös ügyért fegyvert fogott közrendűeket a feudális társadalomból kirekesztett, a „regnicolák" alá nyomott állapotukból ki- és fölemelés illeti meg, még pedig annál a hajdúszabadságnál, melynek az 1683-i tállyai gyűlésen Thököly volt a szószólója, 23 eredetileg többre is gondoltak. A feudalizmusban a hivatások eredendő megosztása a nemesség kötelességévé tette a haza megoltalmazátsát; ebből olyan következtetésre lehetett jutni, hogy aki a honvédelem föladatát teljesíti, jogot szerzett magának a nemesség soraiba való befogadással történő megjutalmazásra. Ehhez képest £ fölkelők élén álló „urak", lelki, testi szabadságukért hazájukból kibujdosottak, grófi, úri, fő és nemesi rendből álló igaz magyarok, látva evangéliumi vallásukat gyűlölő ellenségüktől annak hir r detői, vallói üldöztetését, kergettetését, mészároltatását s az egész nemzetre vetett elviselhetetlen terheket, megsírathatatlan súlyos igát, kik velük együtt fölkeltek, vérüket ontották, az igaz ügy mellett fegyverben vannak s Isten dicsősége s a haza szabadsága szolgálatára, az unióra hittel kötelezték magukat, hogy dicsőséges hírük még jövendőre is felmaradjon, múlt évi végzésük 1G. pontját megújítván, ha „közülek paraszti és jobbágyi állapotból valók lesznek, soldjok felett örökös és fiúról fiúra terjedő nemességgel is meg ajándékoztatnak, és akár mily földes urak paraszti, jobbágyi kötelessége alól felszabadíttatvári, ez Tévéiünk értelme szerént igaz magyarországi nemeseknek értetnek és ismertetnek, kiknek ezután magoknak vagy maradékjoknak az kit az mi jó Istenünk szegény nemzetünknek eleibe állat, armalisokat, nemes leveleket ez szerént ajándékozni is tartozik". Az 1673. október 25-én Biharban kelt határozat, mely szövege szerint à — nyilvánvalóan nem a Habsburg-házból —választandó fejedelmet is, záradéka értelmében a nála való közbenjárásra átok alatt az utódokat is kötelezte, Haraszti Miklós seregének javára szólt, „akik az Isten dicsősége mellett végig meg maradnak".* 4 Valóban úttörő jelentőségű döntés volt, melyet a bujdosók vezetői már 1672-ben hoztak: a hozzájuk csatlakozó és mellettük mindvégig kitartó jobbágyokat a földesúri terhek alól felszabadítva, nemcsak a közszabadok sorába emelték, hanem egyenesen a nemesek közé fogadták, biztosítva őket arról, hogy erre a leendő fejedelem nemeslevél adományozásával üt majd pecsétet az igaz Istenért s az ország szabadságaiért vívott küzdelemben való kitartó részvételük örök időkre szóló bizonyságául.
