Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
Ahonnan a bujdosók segítséget vártak s vezetőket kaptak: Erdélyben sem nyugodott a gazdasági élet szilárd alapokon, kivált amióta Nagyvárad 1660-i elestével a fejedelemség nyugati szegélye török uralom alá került. Egyelőre megmenekedett ugyan a „tündérország" mind a viszonylagos önállóságára törő Habsburg-önkényuralomtól, mind az idegen katonai megszállástól s a velejáró „porciós világtól", mind vallási elnyomáshoz kapcsolódó illetőiega hit szabadságáért folytatott pusztító, vérontó küzdelmektől. A székelyek nagy része, amint a szászok is, őrködtek szabadságukon, a jobbágy nép azonban, főképp a magyar vármegyékben és a Partiumban, a földesúri elnyomás, kisajátítás és kizsákmányolás súlyos terhe alatt görnyedt, miközben újra meg újra tapasztalnia kellett az urak harácsolását, birtokokért való, nem egy főúr véres bukásával végződő tülekedését, amiben magára Apafi Mihály fejedelemre hárult a felelősség dandárja. Az ipar és a kereskedelem leginkább a szász városokban összpontosult, különösen Brassó bonyolított le jelentős áruforgalmat a török felsőség alatt álló Kárpátokon túli területekkel. A török uralom alá vetett országrészen az ott egykor működő vármegyék és birtokló földesurak, miután a 17. század közepétől fogva fokozottan igyekeztek érvényre juttatni érdekeiket, az oszmán hatalom 1683-i nagy hódító vállalkozását megelőző időben ennek részéről már növekvő igényekkel, erőszakossággal kényszerültek szembenézni. Thököly szükségesnek látta az 1683-i kassai gyűlésen részvevő megyei követeket támogatni abban a szándékukban, hogy követet küldjenek a fényes portára, panaszaik orvoslását kérve. A Szirmay Istvánnak adott követi utasítás persze lényegében azokat a megkötéseket és jogsértéseket számlálta elő, melyekkel a hódolt területen a vármegyék tisztviselőinek s a földesuraknak kellett találkozniuk, de az ő szemszögükből a szolgáltatásokon keresztül, melyeket jobbágyaiktól elvártak, ezek helyzetére is vetődött valamelyes világosság. Eszerint a megyéknek helyszíni szemlére török fennhatóság alatt álló területre kiszálló embereit gátolták tevékenységükben, még szidalmazták is őket, a török a magának követelt szolgáltatásokat az ott járó alispánnal és szolgabíróval szedette be a falu bírája helyett. Mindenütt a hódoltságban nem tartózkodhattak akadálytalanul a magyar nemesek birtokaikon, nem élhettek kiváltságaikkal, nem viselhettek fegyvert, a török korlátozta őket joghatóságuk gyakorlásában, jobbágyaik tartozásainak beszedésében, saját magának hajtva be fokozott összegben azokat, nemesembert kétkezi munkára fogott, a tized hordását kívánta tőle, konyhára valók adásával, cenzusszal, szokatlan adózással, bírsággal terhelte, károsította, szál Hasadást csikart ki tőle, ütötte, jobbágyai tartozásaiért fogságba vitette, egyháziakat sem kímélve tömlöcbe vetette. Ami pedig a parasztokat illeti, 1663. óta adómentes falvakat is megterheltek, a többire nézve meg nem tartották magukat a meghódolásukkor rögzített cenzuszhoz, építési munkákra fogták őket, tyúkból, lúdból, kerti termésből, gyümölcsből is tizedet követeltek, halálesetkor vérdíjat vetettek ki, eddig nem gyakorolt bírságokkal sújtották őket, szpáhik keresztény asszonyokat felváltva szemérmetlen szolgálatra szorítottak, velük a maguk gyermekeit szoptattatták, egyáltalán a régi szokás ellen való olyan terheket róttak a nyomorult adózó népre, hogy az tönkrejut, helységek elhagyottá, pusztává váltak; hadjárat idején vagy más alkalommal vagy ürüggyel falvakat, mezővárosokat fölégettek, lakosaikat irtóztató rabságba hurcolták, csak váltságdíj ellenében engedve őket szabadon, újabb portyázásokat s hódoltatást visznek véghez, fölkeléskor az abban részt venni akaró fegyverfogható parasztifjakat bírsággal sújtják, elzárják, nekik kárt okoznak. 25 Ha volt is túlzás és általánosítás e sokrétű panaszokban, egészben véve az oszmán hatalom részéről mutatkozó fokozódó nyomást, erőszakosabbá váló irányzatot tükröztek vissza, s rávilágítottak a török hatalma alá került országrészen növekvő megterhelés súlya alatt is földjén kitartó, azt szívósan őrző magyar parasztnép sok helyt „megsírathatatlan" anyagi-erkölcsi állapotára. S mindez nem volt elég: rövidesen elkövetkezett az oszmán hatalomnak a vasvári béke lejárta előtt új hódítás széndékával megindított, végre fordulatot hozó nagy hadi vállalkozása, még nagyobb veszedelembe döntve a megmaradt lakosságot. \ 50
