Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején

könyörtelen idegen had hasznát vehette volna.

15 Az anyagi helyzet, fölszerelés s jobbára fölkészültség dolgában is hátrányos helyzetben lévő fölkelők, ami a fegyelmezettséget s a tervszerűséget illeti, alulmaradtak az ellentábor mögött, ami magyarázza, ha nem menti is, gyakran kíméletlen eljárásukat. A másik oldal számára viszont súlyos tehertételt jelent, hogy elnyomó és terjeszkedő szándékai szolgálatában idegen katonaságot vetett be, begyakorolt, iskolázott zsoldosokat, élükön olyan ellenséges érzületű parancsnokokkal, akik sok esetben hideg megfontolással, eszközökben nem válogatva, módszeres kegyetlenséggel elrettentő példákat akartak a nép elé állítani, s ennek megfelelően bántak el azokkal a felkelőkkel, kik kezükbe kerültek, nemkülönben vélt és valóságos támogatóikkal. Móresre akart tanítani Strassoldo is, amikor 1676-ban rátört Debrecenre, „az holott azoknak az égető, pogánynál pogányabb kuruczoknak vagyon fészkek, az honnéd az mi földünkre kiütvén, az szegénységet pusztítják, az embereket levágják, és innét az prédával ide ... jőnek, hogy azokat erősen kergessem", s nem távozott hadával, amíg 80 000 forintot ki nem csikart a várostól.

16 De Spankau és Cobb tábornokok túltettek rajta: kínzással egybekötött tömeges, látványos kivégzésekkel próbáltak az elnyomó önkényuralommal való szem beszállástól elrémíteni. S nemcsak gyűlölet és bosszúvágy indította őket a magyarok anyagi erejének megtörésére és soraik megritkítására: látszólag felelőtlen akcióiknak a bécsi kormánynak a fölkelők kiirtására irányuló egész politikája adott igazolást. Tanácsosai javaslatára az uralkodó először 10 000 forintot szánt arra, hogy kurucokat lekenyerezzenek, az ő oldalára állásra bírjanak. Amikor szépszerével, jutalommal valócsábításaiig járt eredménnyel, ismételten megparancsolta a vármegyéknek, hogy a pusztulást okozó lázadókon ne könyörüljenek, a legkisebbet se fogságra vesszék, hanem öljék meg, hacsak lehet. S egyszersmind nem habozott Vérdíjat ígérni azoknak, kik a bujdosókat elteszik láb alól, vagy rabságba hurcolják, a négy fő „rebellis" fejére 1 000 imperialist, Wesselényi Páléra 2 000 forintot tűzött ki, tisztek megölésére Tejenként hat havi zsoldjuttatással, közemberekére 1-1 aránnyal bíztatott.

17 Ám a bécsi udvar a magyarok teljes félreismeréséről tett tanúságot, amikor azt hitte, kínzással, öldökléssel sikerül további ellenállástól elrémíteni, térdre kényszeríteni az „eretnek .rebelliseket". A bécsi udvar hazai kitartó hívei sem értettek egyet még az erőszaknak olyan megnyilatkozásával sem, mint a katonai végrehajtás, mely, kivált ha rosszul szervezték, s nem az alkalmas időben kerítettek rá sort, a népet földönfutásba sodorta. Sámbár Mátyás, a kassai jezsuita kollégium rektora Majthényi személynöknek 1676. május 17-én, tehát aratás előtt írt levelében jellemző képet fest a Habsburg-területen ebből keletkezett áldatlan állapotról s a lakosság elkeseredéséről azon, hogy a semmire tekintettel nem levő katonai sgzekúció az ország szívében kockára tette a paraszti termelést s vele mindnyájuk megélhetését. Csak az segítene a bajokon — írja —, ha a német tisztek barátságos megbeszélésbe ereszkednének a követendő gyakorlatról az uralkodóhoz hű, tapasztalt urakkal, s ennek értelmében az udvarnál is közbenjárnának ez igen jeles országnak biztos és tartós megmaradásáért; ám kérdés, hallgatnak-e akár Bársony püspökre is? Az ország főemberei állítják, hogy enyhébb bánásmóddal sokkal többre menne a parasztokkal a katonaság, az erőszak viszont elkeseredésbe dönti őket. Strassoldo parancsnok a fölkelőktől oltalmazó végvidékről vont el katonaságot az adót végrehajtani. Amikor jSámbár szót emelt előtte karhatalom alkalmazása ellen, azt kapta válaszul, hogy az udvar kívánta így, arra az ellenvetésre pedig, hogy felső helyen a határ őrzését is előírták, nem felelt. Ahelyett tehát, hogy a Kamara máshonnan gondoskodott volna az adót könyörtelenül behajtó katonaságról, a határról összpontosították az ország közepébe. A következmények nem is maradtak el: a fölkelők becsaptak császári földre, rajtaütöttek a Pálffy-ezreden, emberei egy részét levágták, jmást kapitányával együtt foglyuk ejtették, amint nemes urakat is, s a parasztok jószágát elhajtották. Mindehhez az előző évi rossz termés miatt még gabona szűke is járult, mégis a Kamara, bár az előző három évben belenyugodott csökkentett beszolgáltatásba, ezúttal, amikor minden értel46