Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Wellmann Imre: Gazdasági élet Magyarországon a töröktől megszabadító háború idején
mes ember látta, hogy az időpont nem alkalmas erre, ragaszkodott az egész esztendei adóösszeg kicsikarásához. Midőn a parasztoknak rá kellett ébredniük erre, falujukat pusztán hagyva csak az utóbbi időben több, mint kétezren nem csupán török területre menekültek, de a szerencsét* lenek a hegyekbe is minden ingóságukkal, miközben a katonaság folytatja az egzekuciót — írja" tovább a jezsuita rektor. Most az ittmaradt lakosság szüntelen siránkozik: ki fog szántani, kj vetni, hol vegyen majd kenyeret? Ilyen kiáltások hallatszanak: Mikor úgyis oly nehéz és terhes ä sorsunk, s megélhetésünk is veszélybe jutott, a zsoldosok, bár megvédeni sem tudnak bennünket^ azt sürgetik: osszuk meg velük, ami életünk fenntartásához szükséges, amíg erőszakra nem kerül a sor. Pedig ha a veszedelemnek útját nem állják, éppúgy odavesznek ők is, mint mi valamenyt nyien 18 . A császáriak, miközben adóért, élelemért a végsőkig nyomorgatták a lakosságot, s kii hágásaiknak sem volt határa, többnyire valóban sem a kurucok, sem a végváriak portyáitól, serrí a szabad hajdúk garázdálkodásától nem tudták megoltalmazni azt. A harci cselekmények hosszú esztendőkön át tovább folytak, dúlás-f osztás, égetés, öldöklés sorvasztotta az ország népi éi gazdasági erejét. Tavasztól fogva, amikorra a tél nélkülözéseit túlélő lovak a frissen sarjadó füvön legelve újra erőre kaptak, késő őszig alig állt be szünet a nyargalózásban fel s alá, miközben a nép jó, ha egyéb kárt nem látott annál, hogy el nem menekített javait prédára „hányták". Sok« szór késő ősszel sem segített más, mint fölkészülés az elfutásra. Akárcsak az Alföldön: a Felvidéken is „ágon ülő" állapotban van a parasztság, amint Garamszentbenedekről írják, még novemberben is „csak úgy van a falukon élő szegénység, mint az elrepülő madár, ... se van, sem nincs otthon lakása". Thököly maga jegyezte föl 1680. januárjában: Liptó megyétől el egészen Erdélyig „senki erősségeken kívül házában nem lakhatik még ily télnek idején is". 19 A helyhez kötő mezei munka sok helyt lehetetlenné vált, súlyos megélhetési gondokat okozva. A gazdasági élet egészére pedig a császári csapatok által ellenőrzött országrészen a bécsi udvar politikája nyomta rá bélyegét. Magyarország alkotmányos önállóságának megszűntetésével anyagi vonatkozásban mostoha bánásmód, a Habsburg-birodalmon belül alárendelt szerepre kárhoztatás járt együtt. Annak semmi jele nem mutatkozott, hogy a merkantilista törekvésektől várt előnyökből részesíteni akarták volna. A Magyar Kamarának 1672-ben adott utasítás lényegében nem írt elő többet a bevételek fokozásánál. A Guberniumnak feladatául tűzték ugyan, őrködni azon, hogy a beszállásolt katonaság a népet ne döntse nyomorúságba és túlkapásaival kétségbeesésbe; hogy a parasztok biztonságban művelhessék földjeiket; iparűzés és kereskedés szabad és békés folytatásának ne legyen akadálya; s a lakosság hozzájuthasson méltányos áron ahhoz, amire szüksége van — ám mindennek a katonaság hatalmaskodása s a háborús pusztítások közepette, ráadásul helyi vögrehajtó szervek hiányában nem tudott érvényt szerezni. Ampringen úgyszólván tehetetlenségre kényszerült; ha valaki: Kollonich tudta megvalósítani vagyonok és jövedelmek megkaparintására és erőszakos hittérítésre törő szándékait. A vármegyékre is ránehezedett az idegen katonaság túlhatalma, követelőzésének, kihágásainak, garázdálkodásának nem volt, aki korlátokat tudjon szabni, a bujdosók is legföljebb a kölcsönt próbálták valamennyire visszafizetni. A mezőkön dúló állapotoknak a városokban az ipar hanyatlása felelt meg, a jobbára protestáns kézművesek áttérésre és katolikus hitvalláshoz kötött céhekbe kényszerítés elölj templomoktól és magasabb iskoláktól megfosztva jelentős számban itthagyták az országot; A kereskedelem is súlyos nehézségekkel küzdött: a közbiztonság hiányosságai között a piacra, vásárra igyekvő portékája elvesztésének tette ki magát, sőt előfordult, hogy portyázok vásárokat is fölvertek, kifosztva mindenéből, akit előtaláltak. Még nagyobb tehertétele volt a hazai kereskedelemnek, hogy a bécsi kormány jóvoltából elővételi joggal felruházott, nagy vámkedvezményeket és kiviteli kiváltságokat élvező Orientalische Handelscompagnie monopolhelyzethez jutott az áruforgalomban, mindinkább megingatva a jelentős magyar tőzsér-réteg létalapját. 20
