Gazdaság és mentalitás Magyarországon a török kiűzésének idején. Szécsény, 1985. december 3-4. (Discussiones Neogradienses 4. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Pálmány Béla: Nógrád megye újratelepítése, benépesülése és az agrártermelés fellendülése a török kiűzése után (1683–1728)
a rovásadó 27,06 százalékát kellett hogy vállalja. Ezzel szemben az 1680-1690-es években még vezető losonci járás már csak 22,14 százalék, a füleki pedig 22,04 százalék erejéig részesedett nem nemes lakói vagyona alapján az adóterhekből. Az 1688-tól kezdődő spontán vándormozgalom és a földesurak újratelepítő akciói eredményeként 1709-re tehát helyreállt Nógrád vármegye 1663 előtti településszerkezete. Addig ugyanis az Ipolytól délre eső, kedvezőbb éghajlatú, jobb talajú vidék képezte a legnépesebb, legtehetősebb falvakkal teleszórt régiót. Az 1663-tól 1685-ig tartó második török hódoltság és az 1682-től 1687-ig pusztító sorozatos hadjáratok következtében teljesen néptelenné vált ez a délnógrádi terület, a lakosság az Ipoly mögé, a megye védettebb helyeibe, szomszéd megyékbe, kivételesen pedig még messzebbre — egészen Morvaországig, Sziléziáig menekült. Két évtizedes újratelepítés, vándormozgalom hatására állt helyre a természetesnek mondható helyzet Nógrádban. A Rákóczi szabadságharc befejeződése után az újratelepülés mozgalmai továbbfolytatódtak. Egyrészt a túlnépesedett és kevés termőföldet művelő északi, hegyes tájakról újabb és újabb szlávajkú családok, csoportok jöttek mind Nógrád vármegye felső vidékeiről, mind a szomszédos Zólyom vármegye falvaiból — különösen sokan Gyetváról, Murányból. Másrészt viszont Nógrád falvaiból is sokan szöktek le, vagy — szabad költözésűek lévén — mentek le a még kedvezőbb életlehetőséget — bőséges, gazdag földeket — kínáló Alföldre. Az 1710-es években e megyéből települt be Pest megye Duna balparti területe, számos Heves megyei falu és különösen jelentős volt a Jászságba vándorlók száma. 18 1720 után már az Alföld délebbi részeibe indultak a szökevények, pl. Szegedre vagy Békés megyébe. A XVIII. század első felében Nógrád megye egyfajta átjáróház volt — sokan érkeztek a Felvidékről és sokan szöktek innen az Alföldre. Az újonnan jött lakosok, ha egész falvakat alkottak, évszázadokig megőrizték szláv (szlovák) anyanyelvüket, míg a magyar palóc falvakba érkezők a nemzetiségi megkülönböztetést nem ismerő közösségekben összeházasodásokkal egy-két nemzedéken belül elmagyarosodtak. A másik nagy kérdéskör, amelynek megválaszolását célul tűztük, a történelmi Nógrád vármegye népességszámának és a megművelt területek nagyságának a megállapítása, az újratelepítés korában. Ezt a kérdést a nagy agrártörténész, Acsády Ignác vetette fel és kísérelt választ adni az 1715. és 1720. évi országos összeírások alapján. Nógrádban a 247 összeírt településen 4.713 adózó háztartást számoltak össze munkatársai. 19 Ezt alapul véve 6 fős átlagos családlétszámmal szorozva és a kimaradt nemesség, papság, zsidóság becsült számát hozzáadva a vármegye 1720-ra becsült lakosságát 30.423 főben becsülte meg. Acsády eredményeit az elmúlt 90 évben sokat kritizálták, kétségbe vonva a családlétszám szorzószámát és a kimaradt népesség becslésének helyességét. Dávid Zoltán így pl. azt vallja, hogy az 1720-as összeírás a tényleges háztartásoknak csak kb. az 1/3-át tartalmazza! E kritikák hatását érezzük Belitzky János megyemonográfiabeli számításainak eredményében is. 20 Igaz, nem a valóban széleskörű népességet kiahagyó 1720-as összeírás alapján számol, hanem három dicalis conscriptioból, az 1697-es, az 1709-es (imént említett) valamint az 1704-es rováskivetésből indul ki. Véleménye szerint mindhárom alkalommal „személyenként 1 Ft adóval rótták meg a 16 évesnél idősebb jobbágy férfiakat és nőket és ez esetben a forint összeg a felnőtt lakosság számát tünteti fel megközelítő pontossággal." Minthogy a dica-összeg mindhárom esetben 40.000 körüli összegre rúgott, itt most nem részletezhető szorzó és arányszámokkal végül arra az eredményre jutott, hogy Nógrád össznépessége ezen időszakban kereken 80.000 fő lehetett. Belitzky számításának az a két fő hibája, hogy az alapul vett 40.000 dica-ban nem csak a személyekre kivetett rovások foglaltatnak benne, hanem a nem-nemesek birtokában lévő állatállományra, gabonára, rétekre, szőlőkre, ipari és kereskedelmi tevékenységből származó bevételekre kikalkulált rovások is, továbbá hogy minden bizonnyal előre meghatározott dica-összeg felosztását — repartitio-ját tartalmazzák. E hibás bázisból csak többszörösen téves eredmény jöhetett ki.
