Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika
Kosáry Domokos TELEKI LÁSZLÓ ÉS A NEMZETKÖZI POLITIKA Nem biztos, hogy helyes mindig annyira évfordulókhoz kötődnünk, mint újabban szokás, netán tervszerűbb munka helyett is, sőt olykor nem is egészen kerek évfordulókhoz, mint ahogy tulajdonképpen a 175. sem az. Biztos azonban, hogy Teleki László hosszú ideig homályban hagyott valódi történeti szerepének minél jobb bemutatására érdemes minden alkalmat megragadnunk. Nem biztos továbbá, hogy valamelyik olyan más jeles specialistánk helyett, aki Teleki egyéni pályafutásának ilyen vagy olyan problémáival már külön foglalkozott, helyes-e ezt a bevezetőt itt és most nekem tartanom, aki az egyéni problémákat is inkább a nemzetközi politika története felől szokta megközelíteni. Biztos azonban — nézetem szerint —, hogy Teleki László történeti szerepe éppen a nemzetközi politika nagyobb távlatából tekintve nyeri el igazi jelentőségét. Ezért vállalkoztam végül arra, hogy a Magyar Történelmi Társulat megtisztelő felkérésének eleget téve, Önök előtt ma Teleki László és a nemzetközi politika témájáról próbáljak hangosan gondolkodni. Nemzetközi politikán persze a régi, hagyományos értelemben vett külpolitikánál jóval többet kell értenünk. Tehát nemcsak azt, hogy mi volt viszonyunk Franciaországgal vagy más országokkal. A régebbi magyar történetírás szerette egymástól elkülönítve kezelni a „külpolitikát" — tehát azt, ami a határokon kívül történt —, meg az úgynevezett „nemzetiségi kérdést", — mint amely a régi ország határain belül jelentkezett. A kettő azonban egymással igen nagy mértékben összefüggött. Világosan mutatja ezt éppen Teleki László példája, aki 1848 őszén diplomáciai küldetésben ment Párizsba, majd az emigrációban nagyobbrészt szintén külpolitikai kérdésekkel foglalkozott, de ugyanakkor — és ezzel összefüggésben — a szomszéd nemzetekés országok képviselőivel tárgyalt az együttműködés lehetőségeiről, és egyben a magyarországi nemzetiségi kérdésről is. Alapjában véve tehát itt egyazon nagy témakörön belül volt szó Magyarországról, a magyar nemzet helyéről, egyrészt általában Európa államrendszerében, másrészt pedig, közelebbről, a kelet-közép-európai régión belül, a szomszédos nemzetek között, az adott politikai határokon kívül és belül. És ha azt vizsgáljuk, hogy a magyar politika miként próbált ezzel a problémával szembenézni, akkor értjük meg igazán, mit jelentett az az új megközelítés, amelyet e téren Teleki László képviselt a 19. század derekán, amikor a forradalmi politikai válságban először bukkantak fel azok a nagy problémák, amelyek azután a 20. században, az I. világháború és forradalmak időszakában kaptak oly döntő jelentőséget. Nem szólhatok itt Teleki családjáról, amelynek számos tagja bírt művelődéstörténeti jelentőséggel a magyar históriában, sem ifjúságáról, sem külföldi útjairól, tanulmányairól, még a liberális ellenzék soraiban vitt politikai szerepéről sem, az erdélyi diétákon meg az 1839/40-i vagy az 1843/44-i pozsonyi országggyűlés főnemesi ellenzékének tagjaként, mely utóbbi után ő lett a Kossuth által szervezett Védegylet alelnöke — ez már tulajdonképpen az ellenzéki párt valamiféle előképe volt —, sem az Ellenzéki, majd Radikal Kör elnökeként kifejtett működéséről. Mindebben ő jelentős szerepet vitt, de mégis egy széles gárdán belül. Még azt sem nyomoznám itt, hogy a nemesi liberalizmustól miként jutott el a radikalizmushoz, kevesed magával — ez nem volt általános jelenség —, és hogy ezt a radikalizmust mint képviselte 1848 nyarán a pesti képviselőházban, immár Batthyány Lajos kormányával szemben is, a régi barát ellenzékeként. Tudjuk, hogy például az olasz segély kérdésében ő határozottan a kormány álláspontjával szemben, a forradalmi mozgalmak szolidaritása mellett foglalt állást. 14
