Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika
Egy pár jellemző vonást azonban az eddigiekből is kiemelhetünk. Az egyik az, hogy bizonyos, ma nagyon régiesnek tűnő, majdnem azt mondhatnám, hogy feudális vonásai mellett, mint a párbajhoz való gyakori folyamodás. Teleki alapjában véve egy modern érzékenységű, nyitott ember volt, és rendkívül erős belső szuverenitás jellemezte. Talán ez magyarázza Széchenyivel való, minden — olykor éles — ellentéte mellett is érdekes, közeli kapcsolatát. Nem csak azért állt közel hozzá, mert arisztokrata volt, illetve legfeljebb csak annyiban, hogy az akkori társadalom adta feltételek között az efajta szuverenitáshoz a lehetőséget a főnemesi élet adta meg leginkább. További ilyen vonása, hogy rendkívül impulzív volt, mondhatnánk hangulatember, szenvedélyes is. Ugyanakkor ne tévesszen meg ez a látszat senkit, — mint ahogy nagyon sokakat megtévesztett. Tulajdonképpen ugyanis a szíve mélyén igen racionális következetesség vezette. Teleki nagyon határozott jellem, aki az egyszer felismert igazsághoz mindvégig következetesen ragaszkodik, olyan tradíciókkal szemben is képes fellépni, amelyeket korábban ő maga is képviselt. így haladt előre. S amikor úgy látja, hogy ez az elavult birodalmi kormányzat és társadalmi rendszer tarthatatlan, habozás nélkül ellene fordul. A Teleki életéről és egyéni fejlődéséről szóló irodalom alapjában véve elég későn indult. Most nem óhajtom itt ezt az irodalmat végigkísérni, felsorolni, csak arra utalnék, hogy ez az út nem is volt mindig szerencsés. Gondolok arra, hogy amikor 1931-ben Iványi Béla a gyömrői Teleki Levéltár anyagát ismertette, akkor egy, ma már tulajdonképpen nélkülözhetetlen forrásmunkát tett közzé 1 , mert ez a levéltár a háborúban elpusztult. Amikor az első életrajzot — elég későn (1942) — Lengyel Tamás — egykori egyetemi évfolyamtársam, Klapka emlékiratainak kritikai elemzője — Szekfü bíztatására megírta 2 , fiatal fejjel nagyon nehéz feladatra vállalkozott. S ennek korrekciójára, kiegészítésére, új feldolgozására már nem futhatta idejéből, mert 1945-ben, a háború végén, hadifogságban meghalt. Teleki születésének másfélszázados évfordulója alkalmával, 1961-ben jelent meg Teleki László válogatott munkái címen egy kétkötetes mű, a szerkesztő: Kemény G. Gábor bevezetésével, amely azonban főleg éppen Teleki nemzetközi működéséről nem ad elég világos képet. 3 A szöveganyagot, igen szorgalmasan, munkaközösség állította össze. Alighanem inkább a szerkesztő hibája volt, hogy ebből az összeállításból szándékosan kihagyta Teleki politikai röpiratait, azzal az indokkal, hogy ezeknek ő nem tulajdonít olyan jelentőséget, amely az eredeti műveket megilleti. A gyermekkori naplónak igen? Szerintem a valódi ok az volt, hogy indokolatlanul és ahistorikus módon kényesnek érezte ezt az éles harcot, amelyet Teleki Oroszország — a cári Oroszország — ellen vívott. Ebben a munkaközösségben ott dolgozott Horváth Zoltán, jeles publicista, aki viszont, Rákosi börtönéből szabadulva, élete hatodik évtizedében fogott történelmi munkákhoz, odaadással és szorgalom-mal pótolva a hiányzó szakmai rutint, és szókimondó szenvedéllyel igyekezve arra, hogy igazabbá tegye a múltról alkotott képünket. R'óla a régi barátság jogán — hiszen korán elvesztettük — szeretnék itt is megemlékezni, mint olyan emberről, aki ugyancsak szenvedéllyel nyúlt az igazsághoz. Az ő részletes Teleki-életrajza 1964-ben széles körű anyagot dolgozott fel. 4 Egyebek között azt a — ma az Országos Levéltárban őrzött — anyagot is, amelyet Teleki László 1860-ban adott át Puky Miklósnak, és amely utóbb Irányi Dániel kezébe került. Ez azonban mai állapotában csalódást keltőén hiányos, tulajdonképpen nem is lehet Teleki egész anyaga, bár nagyon érdekes Kossuth-levelék vannak benne. Ma sincs mind kiadva. Mivel témánk, még akkor is nagyon hosszúnak ígérkezik, ha csak 48-ban kezdjük el, mindössze néhány főbb problémát szeretnék kiragadni. Az első időszak 1848—49. Itt három kérdést kell röviden érintenünk. Az első az, hogy miként lett Teleki László Magyarország párizsi képviselője. Ez tulajdonképpen a Batthyány-kormány külpolitikájának a kérdése. A második az, hogy miként működött Teleki Franciaor15
