Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Csanak Dóra: Teleki László ősei a 18. század szellemi életében
reformja kapcsán, hanem mint apa is. Tíz gyermekéből három lánya nőtt fel, őmaga korán megözvegyült s gyermekeinek igényes és sokoldalú képzését ettől fogva egymaga irányította. Mária lányához írt leveleiből kiderül, hogy még fiatalasszony korában is műveltsége további gyarapítására, képességei fejlesztésére serkentette. Harmadik, szinte velük egykorú társuk, a koronaőr Teleki József szellemi tevékenységéről nem szeretném ismételni azt, ami nyomtatásban is olvasható róla. 7 Csak utalásszerűén említem, hogy kora érdeklődésének középpontjában álló kérdésekről írt — a hit és a ráció összeegyeztethetőségéről egy több kiadásban megjelent s külföldön is elismerést aratott munkájában (Essai sur la foiblesse des espirits-forts. Leiden, 1760., Amsterdam, 1761., Augsburg 1762.), — s a köz- és magánérdek viszonyáról egy kézírásban maradt, de kortárs tudósok által ismert és elismert vitairatban, amelyre a Daniel Bernoulli és d'Alembert között a francia akadémián támadt polémia során La Condamine kérte fel. Ismeretes személyesés levélbeli érintkezése több, az egész kort fémjelző nagy név viselőjével — elsősorban Rousseauval és d'Alembert-tel, — találkozása Voltaire-rel, s a kortárs hazai szellemi élet szinte valamennyi jeles képviselőjéhez fűződő kapcsolata is. Az oktatás és nevelés kérdéseiben ugyancsak igen koncepciózus, modern nézeteket vallott, amit a dunántúli tankerület főigazgatójaként írt beadványai és jelentései tanúsítanak elsősorban. A legutóbbi hetekben került nyilvánosság elé Enyedi Sándor kutatásai során a guberniumi levéltárból Teleki működésének egy új dokumentuma. 8 Eszerint 1770—71-ben négy megnevezetlen társával külföldi művek fordításának anyagi dotálására és e műveket közreadó nyomda felállítására társaságot kívánt létrehozni s ehhez kért engedélyt. A terv — feltehetően, mert nem hívták össze az országgyűlést — nem valósult meg, de azért érdemel itt külön említést, mért szervesen illeszkedik a Telekieknek a magyar szellemi élet szervezett kereteinek megteremtésében játszott folyamatos szerepéhez. A nagyapa alapítási kísérletét követően fia, László részt vett az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság munkájában, pályadíjat tűzött ki a magyar akadémia felállításának lehetséges módozatait kidolgozó mű írására, maga is két munkát írt e tárgyról, elnöke volt a Marczibányi alapítványnak; az unoka, Teleki József pedig testvéreivel együtt a családi könyvtár odaajándékozásával 1826-ban megalapította az Akadémiai Könyvtárat, 1828-ban az Akadémia alapszabályát és rendtartását kidolgozó bizottság, majd a Magyar Tudós Társaság első elnöke lett. Hogy az egyetemi tanulmányokkal, szellemi munkával töltött éveket mennyire élete fénypontjának érezte a koronaőr, arra több más adat mellett jellemző egy barátjának, Molnár János budai evangélikus lelkésznek az a feljegyzése, amely szerint 1792-ben a gróf főleg azért ment el a frankfurti császárkoronázásra, hogy hazafelé utaztában több német egyetemen előadásokat hallgathasson meg. Azt is elmondja Molnár, hogy Teleki József még a halálos ágyán is szívesen felidézte, milyen öröm volt ismeretlenként beülni az egyetem padjaiba, s mennyire örült az emberiség üdvét szolgáló reális ismeretek fejlődéséről hallottaknak. Aligha akad sok olyan nagybirtokos arisztokrata, koronaőr és főispán a 18. századvég magyar társadalmában, akiről kortársai azt állapították volna meg, elismerésként, hogy ha más körülmények közé születik — vagyis alacsonyabb sorba — több tudományágban is kora egyik jeles tanítója lehetett volna. 9 A következőkben úgy alakult a helyzet, hogy a Teleki-család e három, a 18. század második felében élő kiemelkedő személyisége befolyással volt a következő nemzedékek jeles tagjainak formálódására, elsősorban a septemvir Lászlóra és fiaira, az Akadémia első elnökére, Józsefre és a Kegyenc szerzőjére, Lászlóra. A koronaőr fia, a septemvir László ugyanis feleségül vette a Cid-fordító Ádám egyik leányát, Máriát, s így a házasságukból született gyermekek mindkettejük unokái voltak. Sámuelnél pedig, aki több évtizeddel túlélte a két ötvenes éveiben meghalt apát, s aki erdélyi kancellárként a legmagasabb polcra jutott a családban, tanácsaival irányította unokaöccsei nevelését és atyailag pártfogolta hivatali előmenetelüket is. 45
