Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Csanak Dóra: Teleki László ősei a 18. század szellemi életében
Ez a közvetlen befolyás elsősorban a nevelés terén mutatkozott meg. A koronaőr volt az első, aki a Rousseau Émile-jében kitűzött eszményt: „úgy kéne, hogy először a nevelőt neveltje számára neveljék", megvalósította, amikor egymást követően több erdélyi és debreceni diákot külföldi egyetemre küldött, hogy hazatérve fiai nevelőjeként működjenek, majd feladatukat teljesítve külföldi tanulmányútra kísérjék növendéküket. Ugyanezt a módszert követte fia, a septemvir László is a saját fia nevelőjével, Erőss Sándorral kötött szerződés tanúsága szerint. A Teleki-gyermekek nevelésébe generációkon át beletartozott a házi színjátszás. A koronaőr gyermekei Prometheus és a bibliai József történetét megelevenítő kis színdarabok előadásában vettek részt, az unoka. Teleki László még felnőttként is fellépett műkedvelő előadásokon. Nyilvánvalóan ezek az élmények is közrejátszottak abban, hogy mind a septemvir, mind László fia a dráma műfaját választotta szépirodalmi alkotásaihoz. A Teleki-ifjak neveltetését betetőző külföldi egyetemi tanulmányok sem csak az igényes főúri élet díszét alkotó általános műveltség megszerzését célozták, hanem — ahogy számos dokumentum bizonyítja, — generációkon át úgy szentelték magukat tanulmányaiknak, mintha a tudományos képzettség élethivatásul szolgálna számukra. A koronaőr esetében egész életén végigvonuló sóvárgást látunk az ifjúkorában megszokott szellemi munkának szentelt, tudósok társaságában zajló élet után, a septemvir László — ahogy Toldy Ferenc emlékbeszédéből megtudjuk 10 — már arra figyelmeztette József fiát, hogy bármennyire sokoldalú is az érdeklődése, választania kell a tudományterületek között, hogy eredményesen művelhesse valamelyiket, vagyis fia egyik hivatásául tűzi ki a tudományos alkotást. A külföldi tanulmányutak azonban nemcsak saját személyes műveltségük kiteljesítését, hanem a fejlettebb országok körülményeinek, politikai és kulturális intézményeinek tudatos megismerését is szolgálták generációkon át abból a célból, hogy tapasztalataik a hazai viszonyok átalakításához mintául szolgálhassanak, mert az utazások végső célja — ahogyan ezt az apák leveleikben nem egyszer meg is fogalmazták, — hogy az ifjak hazájuk előbbrejutásának, modernizálásának eszközei lehessenek. S bár e több nemzedéken át alkalmazott nevelési elvek és gyakorlat egymástól lényegesen eltérő vonásokat viselő egyéniségeket formáltak, egyben mégis tagadhatatlan a folyamatosság: a Teleki-család legjobbjainál az apák elvárták fiaiktól, hogy nemzeti célok megvalósítását szolgálják, s mindent megtettek azért, hogy erre képességeik és lehetőségeik szerint alkalmassá váljanak. 46
