Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika
Teleki László párizsi működését nagyon ellentmondásosan ítélték meg. Már az egykorúak közt is eléggé elterjedt az a vélemény, hogy ő erre a szerepre alapjában véve impulzív természete, hangulatember volta miatt nem volt alkalmas. Nagyjából Waldapfelnek is ez a véleménye, bár nem tud világos álláspontra jutni. Hol előadja ugyanis, hogy milyen sikerei voltak, hiszen adatai erről beszélnek, hol meg ezután rájön, hogy most valahogy nem követi a szokott „vonalat", és akkor visszaugrik erre, és olyasmit mond Telekiről, hogy „később is majd tapasztalható lesz nála" a „túlfeszített és kétségkívül sok negatívumot tartalmazó hangulati elem". Vagy utóbb: „Szubjektív és szenzibilis" volt, „minden vélt sérelemre hevesen reagáló, sokszor rémeket látó" 26 . Rémeket? A valóságot látta. A valóság volt rémes. Nézetem szerint még a Waldapfel-könyv adataiból is világosan kiderül, hogy Teleki ebben a reménytelen, elveszett helyzetben is kitűnően megállta helyét. Igaz, hogy nem mint hivatalnok vagy mint hivatásos diplomata. De az nem is tudott volna semmit sem elérni az adott körülmények között. Ha egyáltalán voltak lehetőségek, akkor Teleki ezek maximumát érte el. Letörve, olykor betegen, kétségbeesve is. Talán éppen azért mert nem volt szakmabeli. Egyéni vonásaival, impulzivitásával egy olyan tiszta személyiség jelent meg vele Párizsban, akire sokan, egyre többen felfigyeltek. Akire fel kellett figyelni. Sikereit mutatta, hogy a magyar kormány is benne látta nemcsak franciaországi képviselőjét, hanem az egész nyugati világ magyar diplomáciai központjának fejét. Teleki tulajdonképpen valamiféle külföldi magyar külügyminisztérium vezetője lett. Mivel Magyarország nagy mértékben el volt zárva a külvilágtól, valami ilyen megoldásra érthető módon szüksége volt. Az első ilyen értelmű utasítást — ami ugyan nincs meg — november 14-én Szarvady Frigyes vitte Telekinek a Honvédelmi Bizottmány elnökétől. S a Lovábbiak során Teleki nyilvánvalóan ilyen értelemben működött. Ő küldi Itáliába Kiss Miklóst, Splényi Lajost, Pulszkyt, amikor január közepén felbukkant Párizsban, ahová nem diplomáciai megbízottként, hanem Pestről riadtan elmenekülve érkezett, ő irányította Londonba. Telekinek magánemberként is szabad bejárása volt a francia külügyminisztériumba, ahol elfogadták tőle beadványait, miniszterekkel, vezető személyiségekkel tárgyalhatott. Igen jelentősek voltak társadalmi kapcsolatai, amelyeket részint régi francia barátai, részint De Gerando-ék főnemesi körei segítségével tudott kiépíteni. A párizsi szalonokban a francia szellemi, tudományos és politikai élet jeles képviselőivel találkozott. Ismerősei közé tartozott Lamartine, Quinet, Michelet, Lamennais abbé, Tocqueville, Victor Hugo, azután Circourt gróf a konzervatív főnemesek és Ledru-Rollin a baloldali politikusok sorából. A francia sajtóval kezdettől fogva kapcsolatba jutott, főleg a National с lappal. Ebben sorozatosan helyezte el a cikkeket,munkatársai segítségével, akik közt Szarvady mellett ott volt, követségi alkalmazottként, a márciusi ifjak közül Irinyi József, — ez utóbbit azonban Teleki nem találta elég szorgalmasnak. Jónéhány francia lap közömbös, tájékozatlan vagy éppen ellenséges magatartásán persze nem igen változtathatott, főleg nem a konzervatív Revue des Deux Mondes meg a Journal des Débats hangnemén. De például Victor Hugo lapját, az Evénement-t, amely eleinte élesen magyarellenes és Jellasich-párti volt, mindinkább sikerült más irányba fordítania. Ledru-Rollin körének lapja, a Réforme, valamint az Ami Du Peuple, Raspail orgánuma, szintén egyre több magyarbarát cikket közölt. S akkor Teleki politikai röpiratairól még nem is beszéltünk. 27 Ha a választ ezután arra keressük, hogy honnan ered hát ennek ellenére az az elég elterjedt vélemény, amely szerint Teleki értelmes, szimpatikus, impulzív, de nem igazán hatékony ember volt, akkor részben talán Szemere Bertalannál, de főleg Pulszky Ferencnél kell kikötnünk. 28 Pulszky Életem és korom című emlékiratában, amelynek első kiadása 1884-ben látott napvilágot, a maga szellemes, enyhén gunyoros és rendkívül ügyes modorában, nagyon elismerő mondatok mellett azt érezteti, hogy Teleki igen kedves, de alapjában véve naiv ember 22
