Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika
történettel foglalkoztak, buzgó és jóakaratú kutató volt, de mint történész nehezen tudta témáit világos logikával felépíteni, és annyira formális jegyekben gondolkodott, hogy például a Kossuth-emigrációt nem tartotta a magyar politika letéteményesének, mivel nem volt saját állama. Egyébként hasznos dolgokat közölt, főleg angol, amerikai és olasz vonatkozásban, részben pedig Óvári-Avary Károllyal együttműködve. 22 Nem is tudjuk mindig pontosan megállapítani, hogy igazában melyiküktől származik a folyóirat egy-egy névtelen közleménye. Itt jelent meg a szabadságharcra vonatkozó külföldi diplomáciai iratok ismertetése, az egykorú magyar diplomáciai levelek gyűjteménye, vagy a föderációs terveket megvilágító iratoké. A gyűjtés nagyobb részét, főleg a francia külügyi levéltárban, alighanem Óvári-Avary végezte, aki azonban nem állt valami jól abban az időben, mert 1918—19-i magatartása miatt állását vesztette. Utóbb viszont 1942-ben, szerencsétlen írást közölt a Budapesti Szemlében a krími háborúról, történelmileg lehetetlen párhuzamot vonva Telekinek a cári Oroszország ellen irányuló állásfoglalása és a Szovjetunió ellen akkor folyó háború között. 23 S ezen felbuzdulva neki is látott, hogy egy nagy munkában feldolgozza Teleki László életét. Ezzel 1943-ban el is készült. Rövidesen kiderült azonban, hogy ez így most nem lesz időszerű. Igy azután 1945 után nekifogott a kézirat átdolgozásának — mint írta — az új társadalmi-gazdasági szempontok szerint. Ezt a munkát azonban már nem tudta befejezni. Kézirata, amely nagy és hasznos anyaggyűjtés alapján készült, nehezen áttekinthető, kiadhatatlan adathalmaz maradt, az Akadémia Könyvtárának kézirattárában található. Horváth Zoltán fel is használta és tisztességesen idézte. 1938-ban magam kezdtem az egykorú francia követjelentéseket ismertetni a Századok hasábjain. 24 Először a Correspondance politique sorozatát dolgoztam fel, ezt követte volna a másik sorozat, a Mémoires et documents. Erre már nem kerülhetett sor. Ellenben utóbb azt terveztük, hogy francia nyelvű folyóiratunk, a Revue d'Histoire Comparée hasábjain most már elkezdjük az anyag rendszeres közzétételét. A folyóirat azonban 1948 végén kénytelenségből megszűnt. Hadd mutassam be itt most Önöknek azt a kefelevonatot, amely már nem láthatott napvilágot, és amely magyarra fordítva ezt a címet viseli: Jegyzet a magyar kérdésről. 25 Ez Teleki László 1848 október 26-án Bastide külügyminiszterhez beadott első memoranduma, ^melynek teljes szövege mindmáig nem jelent meg nyomtatásban. Mikrofilmjét ugyan az Országos Széchenyi Könyvtár meghozatta, de Waldapfel Eszter csak a záró szakaszt közölte belőle. Ez a kefelevonat, félbemaradt tervek emlékeként, hadd figyelmeztessen bennünket arra, hogv ideje volna a sok szétszórt iratot végre egyszer tisztességesen összegyűjteni és közreadni, és egyben 1848/49 magyar külpolitikájának egész kérdésével alaposan, reálisan szembenézni. Waldapfel Eszter könyve ennek a feladatnak, sajnos, nem tudott megfelelően eleget tenni. Ebben az október 26-i feljegyzésben Teleki kifejti, hogy Magyarország mindig független volt, s ezt 1848 csak megerősítette, hogy továbbá most a feudális kiváltságokat nemzetiségi különbség nélkül eltörölte. Az ott élő népeknek tehát nincs okuk panaszra, hanem csak a reakció meg a cári befolyás fordította őket a magyarok ellen, akik nem adhattak többet nekik, hacsak nem akartak országuk felszabdalásába belemenni. Ez a szövegrész — amely a Waldapfel által idézettből hiányzik — jellemzően a magyar kormány álláspontját képviseli. Ez persze magától értetődő, hiszen egy diplomatának ezt kell tennie. De azért az az érzésünk, hogy akkor még maga Teleki, egyénileg sem jutott el ezen túlmenően ahhoz, amit rövidesen a román, lengyel, délszláv emigrációval való eszmecserék után fog képviselni. A végén Teleki előadja, hogy bennünket Franciaországgal a februári forradalom elvei kötnek össze. Keleten Magyarország lehetne Franciaország leghűbb szövetségese. Ha Oroszország beavatkoznék — 1848 őszén vagyunk! •»• Ausztria orosz függésbe kerülne és Magyarországot francia szimpátiái miatt érné büntetés. Naívul hangzik ez? Lehet. De vajon az adott helyzetben mivel érvelhet egy magyar küldött a francia külügyminiszter előtt? Mit mondjon? Ezt kellett mondania.
