Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Kosáry Domokos: Teleki László és a nemzetközi politika

szagban. A harmadik pedig az, hogy miként alakult az ő felfogása, állásfoglalása a nemzetiségi kérdést, a szomszéd nemzetekkel való viszonyt illetően. A második időszak az emigráció. Itt két kérdést ragadnék ki. Az egyik ismét a szomszéd nemzetekkel való viszony az ötvenes évek elején, a bukás után. A második pedig az 1859—61-i nemzetközi válság, amely számára a drezdai elfogatassál, majd drámai öngyilkosságával zárult. Befejezésül és tanulságul pedig a kis államok és nemzetek problémájáról szeretnék néhány szót szólni Európa újabbkori történetében. Az első kérdés tehát a Batthyány-kormány külpolitikája és Teleki küldetése. Hajnal István igen szép tanulmányban

5 foglalkozott a Batthyány-kormány külpolitikájával (1957), nagyon finom elemzéssel, sok beleérzéssel. Hajnal felveti, hogy volt-e 1848-ban magyar külügyminisztérium. Szerinte azt, hogy ez csak egy olyan király személye körüli minisztérium volt, utóbb a kiegyezési korszak 67-es szellemű szerzői állították. Hiszen a magyar állam nyilván nem mondott le a külügyi szuverenitásról. A valóság azonban ezzel szemben az, hogy nem is mondhatott le, mert nem volt birtokában. Magyarországnak nem volt nemzetközileg elismert szuverenitása. A valóság ott olvasható az 1848: III. te. 13. paragrafusában: „A ministerek egyike folyvást őfelsége személye körül lesz s mindazon viszonyokra, melyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván, azokban az országot felelősség mellett képviseli." Ez a miniszter lett Esterházy Pál herceg, a Habsburg Monarchia régi, ismert diplomatája. Magyar külügyminisztérium tehát nem volt. Igaza van azonban Hajnal Istvánnak abban, hogy ezt a minisztériumot kezdettől fogva, céltudatosan külügyminisztériumnak nevezte a magyar politika, sőt az első hónapokban, amikor még bizonytalan volt a helyzet, ezt az elnevezést az osztrák hivatali szervek is átvették, sőt még külföldi követjelentések is. Ez az elnevezés tehát igényt fejez ki, amelyet akkor még nem lehetett megvalósítani, de amelynek elérésére a Batthyány-kormány igen komoly erőfeszítéseket tett. Ez azonban még nem jelentette azt, mintha Magyarország mint önálló független szuverén állam nemzetközi elismertetése megtörtént volna. Az ezért folyó küzdelem igen lényeges mozzanata a Batthyány-kormány egész külpolitikájának. Éppen erre törekedtek. Hajnal István szerint először Anglia felé próbálkoztak — valóban történt egy ilyenféle lépés április elején —, de miután látták, hogy az angolok nagyon udvariasan a Habsburg Monarchia fenntartása mellett foglalnak állást, akkor fordultakát a német ügyhöz. A valóság — amint azóta ezt történetírásunk világosan feltárta — az volt, hogy a német egység kérdése, fontosságban, sőt még időben is megelőzte ezt az angol reagálást, és hogy tulajdonképpen az egész 1848-as külpolitika lehetőségeinek, reményeinek alapkérdése volt, hogy megszületik-e a német egység és miként.

6 S az a tény, hogy ez a német egység nem született meg, alapfeltételétől fosztotta meg az 1848— 49-i magyar szabadságharcot. Azt, hogy a német ügyben valamit lépni kell, még az osztrák kormánynak is el kellett ismernie. A német egységbe ugyanis Ausztria is beletartozhatott, de Magyarország nem. A frankfurti német előparlament döntése szerint csak azok a politikai egységek csatlakozhattak a német egységhez, amelyek addig a Bundnak, a német szövetségnek tagjai voltak. Márpedig Csehország az volt, de Magyarország sosem volt az. A magyar politikusok nagyon is hangsúlyozták, hogy nem akarnak a német egységállamhoz tartozni. Akkor viszont Magyarország és Ausztria addigi viszonyának is meg kellett változnia, hiszen ugyanezen előparlament döntése érteimében két olyan országot, amelyik közül az egyik a Bundhoz tartozik, a másik pedig azon kívül áll, egy uralkodó csak perszonálúnió formában kormányozhat. Ez tehát Ausztria és Magyarország jövőbeli viszonyát messzemenően érintette. Igen-ám, de ha az osztrák örökös tartományok mint a Bund tagjai, csatlakoznak a német egységhez, akkor valami vákuumféle áll elő Kelet-Közép-Európának azon a részén, amely eddig a kifelé egységesnek tűnő Habsburg Monarchia uralma alatt állt. Innen van az az elképze16