Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

A politikai élet újabb fejleményei és Teleki László halála Teleki László személye s a vele kapcsolatos fejlemények mellett volt még számos olyan kisebb-nagyobb politikai esemény, amely tovább erősítette a megyék kapcsolatait, a rendszeres véleménycsere szükségességét és fontosságát igazolta, az egységes álláspontok kialakításához és képviseléséhez fontos tanulóiskola volt. Pest megye február hó 12-én a Nógrádba küldött levelében ,,rokon érzelmű fogadtatást vár" az Országbírói Értekezlet készülő munkálatai ellen.

52 Ez szorosan összefügg azzal, amit majd a császár is kifogásol: a törvénykezést a meglévő magyar törvények értelmében kívánják végezni. „A Nemzetre sine nobis de nobis rá erőszakolt hatalom-cselekmény — bizalomnak, rokonszenvnek soha! — de elkeseredésnek, sőt gyűlöletnek szülő annya, igen" — figyelmeztetik a kancellárt. Asbóth Lajos elfogatása ellen Krassó és Temes megye tiltakozott, erős támogatást kérve a többi bizottmánytól is. Asbóth volt honvéd tábornokot „titkos katonai szervezkedéssel vádolták ... azzal gyanúsították, hogy kapcsolatban áll az emigrációval, honvédzászlóaljakat szervez az országban". Ezt is olyan esetnek ítélték meg, amely túl a személyes szabadság-jogok megsértésén s egy emberi tragédián, a nép bizodalmát rendíti meg uralkodójában: ,,az esemény alkotmányos fejlődésünket folytonosan gátló akadályok nagysága s komolysága iránt, legkisebb kétséget sem hagy fenn, s újra ébredő szabadságunk hajnalán. Felséged kormánya intézkedései, s szándokai iránti bizodalomnak csíráit is kiölni képes."

53 A Honvédegyletek ügyében is számos átirat érkezett Nógrád megyéhez. Mindenki kéri az ügy támogatását, ha lehet anyagiakkal is. S ha ezekben a kérvényekben szó sincs egyfajta nemzeti fegyveres erő újraszervezésének mégcsak gondolatáról sem, de benne van a 48-as törvények és események vállalásának ténye és fontossága. Úgy vélik a „nemzeti szabadság visszaküzdött első sugara meghozá a szenvedők részére a vigaszt" s ilyenkor inkább van alkalom gondolni és segíteni a hajdani harcosokra. Hiszen ők voltak azok, akik „törvényes nemzeti harcban" úgy megtörték a zsarnokság óriási erejét, hogy az csak orosz segítséggel kerekedett úrrá rajtuk. Természetes, hogy a megyék igyekeztek leplezni valódi szándékukat, de több helyen a császár aggodalmaskodhatott, hogy ezen „fatális philantrophizmus mögött katonai szervezkedés készülődik."

54 Fiume ügye is sokáig borzolta a kedélyeket. Az utcai zavargások miatt kihirdetett ostromállapot ellen tiltakozó Pest megye, Temes megye leveleiben azt is érezzük, hogy ők nem csak egy város érdekében emelnek szót, hanem nagyon is érzik ennek példát statuáló, elrettentő szerepét is. De utalnak annak a veszélyére is, hogy mi történik akkor, ha egy polgári konfliktust nem polgári úton oldanak meg, hanem fegyveres erővel: „E rendkívüli és méltán gyűlölt rendszert alkalmazó kormány irányában a zaklatott nép bizalma végkép elhal, az érzület pedig, mely ellen használtatott, uralma alatt megerősödik."

55 A Ludoviceum ügyében is tettek egyeztető lépéseket a megyék. Pest megye kérésére támogatták azt, hogy a katonai iskolaépületét az eredeti célok teljesítésére adják vissza „seképp az ország legsúlyosabb sérelmeinek gazdag lajstroma eggyel fogyasztassék."

56 Voltak azonban ennél valóban súlyosabb sérelmek is, amelyek felett hatalmas vita és még nagyobb mennyiségű levelezés folyt. Az országgyűlési meghívó levelet 1861 február hó 14én adta ki a császár s az országgyűlést Budára, április 2-ra hívta össze.

57 Ismételten Pest megyét tudjuk említeni aki elsőként és a példakövetés lehetőségével foglalta össze jogos sérelmeit az országgyűlés királyi meghirdetésével szemben. Úgy vélték, hogy ez a legfontosabb közjogi ügy, ebben nem lehet rendeletileg intézkedni. Sérelmes az is, hogy Budára hívták össze, amikor a törvény Pestet ír elő. Kihagyták a meghívóból, hogy az országgyűlés egyedüli törvényes nyelve a magyar. Több magyar várost és helytartóságot is kifelejtettek a meghívandók listájáról s ezzel együtt Erdélyt sem hívták meg a magyar országgyűlésre. 130