Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)

Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben

közepette az ifjúság a vállán vitte lakására, nevét kiáltozta s kórusban hangzott a pesti utcákon: „Éljen Teleki, Magyarország nádora".

40 De még csak márciusban tartunk. Március elsején kelt s a Zemplén megyeiekhez címzett válaszlevelében teljesen egyértelműen fogalmazta meg azt a szándékát, hogy ott lesz a leendő országgyűlésen. Erre kötelezi őt az a hűség is, amely odafogja a múltbeli küzdelmek még élő harcostársaihoz s a szent ügyért elesettek emlékéhez. Nagyon jól tudja, hogy ebben a helyzetben a haza „nem engedhet megjött gyermekének folytonos pihenést". De lelkiismerete sem lenne nyugodt, ha politikai tétlenségre kényszerülne ebben az időszakban. „Pár hónapi nyugalom a legtöbb volt, mire magamat elhatározhatnám, s most már csak pár hét alatt, de naponta nehezülő viszonyok közt talán még előbb is a honfi-működés terére ismét föllépendek politikai közös küzdelemre." Szép és igaz szavakkal fejezi be igéretét, s ezek a sorok rávilágítanak mély elkötelezettségére: „Nincs egyéb igényem annál, hogy ami vagyok, maradok utolsó percemig, a honnak igaz szívű fia, elvrokonaimnak hü bajtársa, annak is tartassam. Hiszen ügyünknek csak azzal áldozhatom, amivel bírok, elszánt, ernyedetlen honszeretetemmel".

41 S amikor pár nap múlva március 9-én megfogalmazza a Heves megyének szánt választ, még nem tudja, hogy már öt nap múlva, március 14-én átveszi a királyi meghívót az április 2-án megnyíló országgyűlés főrendi házába.

42 Éppen ezért, amikor ez a levele március 19-én megjelent a Pesti Napló hasábjain, egyfajta politikai belépőnek is olvashatták. Egyrészt azért is, mert Teleki itt egyértelműen utal az emigráns magyar politikusok rendkívül fontos európai szerepére, akiknek hivatása volt „dicsőíteni daliáinkat, közhírűvé tenni ama hősi küzdelmet, megértetni a haza szent ügyét, ellentmondani minden álhírnek, s nem engedni balmagyarázatot, félreértést, hazánk erejére, s kívánságaira nézve." Ma már tudjuk, hogy ezen egyetlen mondat mögött milyen fáradhatatlan és következetes politikai aktivitás rejtőzött az emigráció vezetői részéről. E politikai folyamatnak néha ellentmondásos tényeit Teleki maga is nagyon jól ismerte, éppen ezért tudta igazán értékelni azt, hogy az európai közvélemény rokonszenve a magyarok felé fordult, „hogy ügyünk világszerte ugyanegynek tekintetik a való szabadság és polgárisulás ügyével... " Másrészt pedig a Heves megyei levélben egyértelműen kimondja: „Nyitva előttem a politikai működés tere. Semmi sem akadályozhat hazám iránti kötelességeim teljesítésében". S ha bárki kételkednék is hazaszeretetében, elkötelezettségében, annak így válaszol: „ ... nem tértem el soha politikai hitvallásomtól, soha azon zászlótól, melyet enyimnek vallottam, hogy soha senkinek sem tettel, sem szóval, sem csak bár egy intéssel is, nem adtam arra jogot, hogy föl is tegye rólam, miszerint elveim, s rokonszenveim, óhajtásaim bármelyikéről valaha le tudnék mondani. Meg van, hála égnek! ezen öntudatom".

43 Egy nappal később jelent meg ugyanezen lapban a március 18-án Pest város közgyűlésében mondott beszéde.

44 Az ülésterembe belépő Telekit hatalmas ováció fogadta s rövid beszédében — a városi képviselők utolsó ülése volt ez — nemcsak elbúcsúzott választóitól, akik a 12 évi távollét alatt is megtisztelték bizalmukkal, de be is jelentette, hogy a politikai működés tere előtte nyitva áll, s ő azon cselekedni is akar, hiszen ,,nem függ többé tőlem akaratomon kívüli körülmények által okozott mulasztásaimat után pótolni, mivel a megbízás, melynél fogva tehetném, megszűnik". Sopron vármegyéhez írván ezt fogalmazza meg: „Eddigi elveimet, irányomat, rokonszenveimet ezentúl is szabadon és korlátlanul követhetem. A politikai tér itt előttem teljesen nyitva áll. Soha se tudnám magamnak megbocsátani, ha arról lemondtam volna". Ez a levél március 15-én íródott. A Bács-Bodrog megyeieknek öt nappal később írta: „Nehéz idők járnak, de ha semmi egyébben nem is, saját erőnkben, ügyünk európai állásában, a polgárisuk nemzetek irántunki rokonszenvében, az általános polgárosulás és való szabadság ügyének a miénkkeli ugyanazonosságában bízhatunk és ezért hazánk jövőjét biztosnak hiszem."

45 127