Teleki és kora. Szirák, 1985. november 12-13. (Discussiones Neogradienses 3. - konferencia kötet. Salgótarján, 1987)
Praznovszky Mihály: Teleki László és a vármegyék 1861-ben
Teljesen igaza van tehát Szabad Györgynek, amikor úgy ítéli meg, hogy „Teleki üzenetei a függetlenség kivívására törekvőkkel azt sejtették: van már országos politikai vezetőjük". 46 Természetesen ezekből az üzenetváltásokból Nógrád megye sem maradt ki. Csak azért tárgyaljuk az időrendből elszakítottan e kapcsolat tényeit, hogy egységesebben érzékeltethessük milyen viszony fűzte Telekit a szívének oly kedves vármegyéhez. Nem szándékozunk bemutatni ezt a kötődést a maga történetiségében, pusztán csak emlékeztetünk rá, hogy az az érzelmi kötődés már egészen kisgyermekkorától jelen volt Teleki életében. A sziráki kastély ennek megannyi eseményét őrzi. A „Latzika naplója" bájos soraival tanúskodnak ennek az élményvilágnak az összetevőiről: a kastélybeli játékokról, a sétákról a parkban, a béri kirándulásokról stb. Auguszta nővéréhez írott leveleiben évtizedek múltán sem tudott meghatódottság nélkül ezen évekről emlékezni. 47 Szabadulása után február 16-án látogat el első ízben újra Szirákra nővéréhez Bozó Pálné Teleki Augusztához. Ámbár titokban érkezett délutánra már az egész környék ott tolong az udvarban, s nemcsak a megyei nemesek érkeznek nagy számmal, hanem a földművelő nép is, akik már nemcsak a derék földesurat ünneplik, hanem a nemzetnek „Isten csodájára visszakapott elhivatott vezetőjét". 48 Egy nappal később Pestről írt kedves sorokat nővérének Szirákra, meghatottan megköszönve az ünneplést gyermekkorának színhelyén: „Kedves lelkem Gusztim! Sok sokszivest! Köszönetemet, hálámat azért a kedves fogadtatásért. Sokat a szirákiaknak, s a vanyarcziaknak, az egész vidéknek, az egész megyének. Vöröséknek, Szudyéknak, Frateréknak, Sréteréknek, s az mindnyájuknak, akiket láttam, s azoknak is akiket ottmulatásom rövidsége miatt elmulasztottam". 49 Ekkor már íróasztalán volt a Nógrád megyeiek üdvözlő levele is, amelyet február 11-én fogalmaztak meg Balassagyarmaton közgyűlésükben a megye képviselői. Ezt a levelet most közöljük első ízben: „Méltóságos gróf! Kimondhatatlan örömmel lelkesedünk, midőn mai napon tudomásunkra esett: hogy a végzet Méltóságodat, kit mi legkülönösebben megyénk gyermekének büszkeséggel vallunk, lángoló hazaszeretete martyrságának 12-ik évében megyénk kebelébe vissza vezérlett, sokkal ragyogóbb fényben tündöklik szemünkben polgári életének egyes vonása és összhangzott egésze, semmint a Szász országi kormány emberiséget sértő s a mívelt század kárhoztatását magára vont abbóli eljárása miszerint az a nemzetközi jogok botrányára vendég szeretetét Méltóságod letartóztatásával s üldözőinek átszolgáltatásával gyakorolta fényes hazafíúsága iránti bizodalmunkat legkevésbé is megtántoríthatta volna. Hazafi nevének egész nagyságában üdvözöljük édes honunk földén, s különösen megyénk kebelében Méltóságodat gyenge kárpótlása ez a sok éveken át szenvedett sanyarúságoknak, legyen azonban hálás hazafi érzelmünknek eme ömlengése mártyri töviskoszorújába tűzött egyik virág, melyet honfiúi kegyeletünk belétűzött. Hazafiúi üdvözletünk mellett sat. Kelt 1861. évi február 11-én Bgyarmaton tartott bizottmányi ülésből". 50 Ámbár ez a levél valóban csak „ömlengés" és semmi konkrét utalást nem tartalmaz Teleki várható politikai szerepére, de az első tekervényes részében mindenképpen érzékeltetik, hogy Teleki letartóztatása és bécsi szabadon bocsátása után bizonyos körökben megrendült a bizalom hazafisága iránt. A korabeli bécsi sajtó ugyanis egyértelműen úgy állította be a helyzetet, hogy Teleki hálásan és megalázottan köszönte volna meg a császárnak a kegyelmet. Nógrád azzal, hogy jelzi, hogy bennünk nem rendült meg a bizalom, sejteti, hogy másokban viszont igen. 128
