Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)
Nagy Gyula: A széntermelés minőségromlásának okai a Nógrádi Szénbányáknál, illetve a minőségjavítás lehetőségei és a szénárrendszer összefüggései
14231 13171 13348 14453 12282 11210 11300 9978 10033 12481 8960 11257 8582 7803 Ménkes aknán szintén a jóval gyengébb minőségű D-i bányamező széntelepét kellett művelés alá vonni. Sajnos itt is a magas hamutartalom mellett a széntelep laza agyagos homokra, átszőtt szénre települt, és sokszor itt is a teljes összletet együtt művelték. A későbbiek folyamán, amikor az Alfa ereszkei bányamező müvelése fokozódott, úgy emelkedett a tényleges minőségi mutató is. Az aknánkénti minőségi mutatók alakulását 1974-ben, 1980-ban és 1983-ban az alábbi összeállítás szemlélteti: Aknák, 1974. 1980. 1983. üzemek kJ/kg kJ/kg kJ/kg Kányás Tiribes Szorospatak Ménkes Külfejtés Vállalat: 12941 10593 10051 A táblázatból is kitűnik, hogy az aknák szénminőség mutatói — 1974-hez viszonyítva — nagymértékben csökkentek. A minőségromlás további oka az 1970-es év közepétől nagyobb mértékben elkezdődött gépesítésben is keresendő. Lehetne a gépesítés elemeit részletesen és bányánként külön-külön elemezni, de vállaltunknál a már említett kedvezőtlen termelési arányok mellett a gépesítés okozta minőségromlás nem túlzottan jelentős mértékű. Talán Kányás aknán az említett homokfőte esetében hibás volt a 2MKE-Szovjet önjáró biztosító egységek alkalmazása, de rontotta a művelt széntelep minőségét és a durvaszén hullási arányát a kéttárcsás maróhenger üzemeltetése is. Hasonlóan kedvezőtlen volt a minőségre az F—6-os fejtő-rakodó gép, és az egyéb rakodógépek alkalmazása. Nyilvánvaló, a teljesítmények növelésére, a mennyiségre törekedve nem lehetett a szenet a meddőtől (homoktól) külön jöveszteni, illetve rakodni, vagy elszállítani. A gépesítési gondokat a vállalat felismerte és jövőt illetően már más típusú önjáró biztosító berendezéseket és hozzá gyalu-jövesztő berendezéseket kíván beszerezni. Tiribes aknán csupán a jövesztést szerettük volna marógéppel megoldani, ez azonban csak esetenként valósult meg, így itt különösen az l-es telep művelésénél különösebb minőségromlás nem is következett be. Annál kedvezőtlenebb volt Szorospatak aknán akár az önjáró berendezések alkalmazása, akár a marótárcsás jövesztőgép üzemeltetése. Az önjáró egységek nem képesek nagyobb mértékű vetőkön áthaladni, de a marótárcsákkal a vetők menti meddőkőzetet is folyamatosan jöveszteni kellett. Az OR—4-es biztosító egységek alkalmazásánál a széntelep elvékonyodása miatt többször tapasztaltuk, hogy 60—70 cm vastagságú, fehér-kemény meddő anyagot is jövesztettek a széntelep mellett. Az elővájások gépesítésénél minden aknánál kitűnt, hogy a szén- és> meddőtermék szelektív jövesztése, rakodása, kiszállítása megoldatlan. Mindezek a termelt szén minőségét szintén rontották és rontják. Ménkes aknán hasonlóan akár az önjáró berendezések alkalmazása, akár a jövesztés gépesítése, akár az elővájások gépesítése mind-mind a minőség rovására ment. 96
