Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Zólyomi József: A falusi élet változásvizsgálatának eredményei Etesen

szülői otthonból végleg távozók, az ősi fundusból kihasított szalagtelkekre építettek házat, közel az utcához, azzal merőleges elhelyezésben. A múlt század nyolcvanas éveire, az általunk vizsgált időszak kezdetére, a faépítkezés — de még annak emléke is — háttérbe szorult. Az 1900-ban végzett felmérés szerint az épületek több mint kilencven százaléka már vályogból készült, csupán 17-re szűkült a fából vagy vertfalból készült házak száma. Erre az időre erősen csökkent a zsúppal, illetve náddal fedett éppületek száma is. A faluban összeírt 206 házból csupán 59 volt náddal, illetve zsúppal fedett, a többinél poltári cseréppel borították be a tetőt. Egy évtizeddel később az 59 zsúppal fedett ház már 23-ra csökkent, amelyeket az 1920-as tűzvész teljesen meg is semmisített, miközben a házak száma 1900-1910 között másfélszázzal növekedett: 1911-ben a korábbi 206 helyett már 347 házat írtak össze. Az első világháborúig a lakóházak alaprajzi elrendeződése a szomszédos falvakkal azonos: tisztaszoba (ház), pitvar a hátul elrekesztett szabadkéményes konyhával + hátsó szcba + kamra. A húszas évektől a szabadkéményes házak száma egyre ritkult, az addig ott elhelyezett kemence a „falajjára vagy önálló építményként az udvarra került. A 30-as években épült házak — a típustervek mintájára — a gangot vagy folyosót hármas bolthajtással zárják le, amely az első- és hátsószoba egy méterrel történő kiszélesítését eredményezte. A régebbi típusú házaknál a szépen faragott tornác-mellvédeket betonformákkal helyettesítették. A gazdasági épületek elhelyezésénél is történt változás. Az első világháborúig még 12 nagyméretű pajta volt a faluban, amelyeket a belső fundus hátsó szélére építettek, többnyire a telek szélességéhez igazodva. A pajták egykori rendeltetése a szemnyerés, a széna tárolása volt, de egyik beépített fiókját istállóként használták. A telkek feldarabolásával a funkciót vesztett pajták többségét lebontották, az istállót pedig egy fedél alá építették a lakóházzal. Ennek végébe kerültek a kariccsal (kifutóval) ellátott disznóólak is, amelyeknek korábbi helye a pajta mellett volt. A lakóház berendezésénél, a vizsgált időszak kezdetén is, már háttérbe szorultak a házilag otthon készített bútorok. A rózsás ládát, az asztalt, a tornyoságyat, az elején karcolással díszített ácsolt ládát vagy szekrényt asztalosoktól vagy asztalosok termékeit árusító kereskedőktől vették. A karfás, háttámlás, olykor áttört faragású lócáikat, karfa nélküli székeiket helybeli ügyeskezű szegényemberekkel vagy pásztorokkal készíttették el. A két világháború között itt is az egyszerű kivitelű ágyak, négy- és háromfiókos sublótok, kétajtós álló szekrények, gyári székek váltak általánossá, illetve váltották fel a korábbi festett bútorokat. A lakástextiliák többsége házivászonból készült az első világháborúig. A kenderföldek csökkenésével már csak zsákok, négynyistes durvább vásznak szövésére vállalkoztak. Az ágynemű, a dísztörülköző stb. az első világháború után az olcsóbb gyári textíliákból készült. A lakáskultúra vizsgálatát a kolóniákra is kiterjesztettük. Már említettük, hogy a községben megnyíló bánya első munkásai más országokból érkeztek. A környező falvak elszggényedett parasztságából csak a kilencvenes évek közepe és századunk első évtizede között költöztek az első lakók a kolóniára. A rózsás ládát, az ácsolt szekrényt, a kötött alaprajzú (szoba, konyha, kamra) kolónialakásba is elvitték, a festett tornyoságyat azonban nem állították fel, helyére a bányától kapott vaságy vagy deszkából összeütött priccs került. A lakástextileket az itt lakók váltották legkorábban gyári anyagokra, hiszen a kenderföld hiánya miatt a fonás-szövés teljesen megszűnt. A két világháború között a parasztságnál már ismertetett bútorok (sublót, állószekrény) itt is megjelennek, de a szoba díszítésére szolgáló cifratányérok, szentképek elhelyezésének még a régi otthonban megszokott esztétikus rendje felbomlik, olykor csak a szabad falfelületek kitöltésére használják. 27