Adatok a Magyarországi szénbányászatról. Salgótarján, 1984. október 9-10. (Discussiones Neogradienses 2. - konferencia kötet. Salgótarján, 1985)

Zólyomi József: A falusi élet változásvizsgálatának eredményei Etesen

tős juhállományról tudósítanak: 1895-ben 1045, 1911-ben 848, 1928-ban 866, 1935-ben 303 darab birkát írtak össze a faluban. Adatközlőink visszaemlékezéseiből azonban tudjuk, hogy a juhállomány többsége nem a gazdák, hanem a helybeli uradalmak tulajdonában volt. A gazdák birkaállománya együttesen a száz darabot ritkán haladta meg, amely családokra lebontva 1—2 juhnál alig jelentett többet. Míg a szarvasmarhák, sertések külön pásztor felügyelete alatt legeltek tavasztól-őszig, addig a birkákat vagy ki sem engedték a legelőre, vagy őrzésüket a sertéspásztorra bízták. Birkát a kolóniákon élő családok nem tartottak. A nagyobb gaz dák húsvétkor, karácsonykor vagy vendégség alkalmával vágtak le egy-egy birkát, a szegényebbek a lakodalmi vacsorához, keresztelői ebédhez készítettek belőle pörköltet, esetleg káposztában főzték meg. Birkát eladásra nem tartottak. Kecske A kecsketartás a faluban nem volt jelentős. A statisztikai adatgyűjtemények többsége gyakran meg is feledkezik összeírásukról. 1928-ban 50 darab kecskét számláltak össze a faluban, amelyek közül 30 darab huszonkét gazdasoron lakó szegényebb család tulajdonában volt, húsz háztartás birtokában. A kecske éppen úgy, mint a birka a sertésekkel együtt járt ki a legelőre. A kecskét tejéért tartották. Elsősorban azok a sokgyermekes szegény családok igyekeztek kecskét beszerezni, akik tehenet nem tudtak venni, ahol a tej rendszeres megvásárlása gondot okozott. Köztudott, hogy a kecske igénytelen állat, téli takarmányozását jelentősebb kiadások nélkül a szegényebb családok is biztosíthatták. Az állatállomány változásának számszerű adatai ismertetése után három, egymástól eltérő vagyonú gazda állatállományának számát, összetételét ismertetjük. A három adat 1921ből származik, amelyeket annak idején naptárba, illetve imakönyvbe jegyeztek be tulajdonosaik 1. Zámbó László (24 holdas gazda) 4 ló, 2 csikó, 1 tehén, 1 üsző, 4 sertés, 10 juh. 2. Máté Mihály (18 holdas gazda) 2 ló, 2 tehén, 2 sertés, 2 juh. 3. Pál Lajos (15 holdas gazda) 2 ló, 1 tehén, 1 sertés, 3 juh. III. Építkezés, lakásbelső A legtüzetesebb vizsgálattal sem hozhattunk volna olyan adatokat a felszínre, amelyek arra utalnának, hogy a bányászat megindulása, a pénzkereseti lehetőség aktív kihasználása a paraszti fundusokon gyorsabb ütemű átalakulást idézett volna elő a lakáskultúrában. Az építkezésben, a lakás berendezésében ezért elsősorban a kor követelményeihez igazodó, — nem a helyi adottságokból következő — változását csak vázlatosan ismertetjük. A múlt század második felében kibontakozó és ekkor majdnem teljesen be is fejeződő birtokaprózódás az utcás, fésűs beépítésű falu belső fundusainak apró szalagtelkekre történő felosztását is elősegítette. Mint a Karancs vidékének legtöbb falujában az azonos telkekre épülő, az egymást követő nemzedékeket tömörítő sorházak itt sem alakultak ki. A szétválók, a 26