Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)

Tarkó Ilona: Anyagi kultúra és rabkereskedelem Batthyány II. Ferenc idején

DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA

Battyhány III. Boldizsár és Batthyány II. Ferenc35 idején (1588-1625) bőven volt alkalom foglyot szerezni,36 az 1570-80-as években gyakori volt a török portya, ezt inkább a Batthyány-birtokok szenvedték meg. Majd a tizenöt éves háború dúlt. Babócsa és Kanizsa elestével a törökök egyre nagyobb veszélyt jelentettek a birtokokra. A Bocskai-felkelés további pusztítást hozott a királyhű Batthyány II. Ferencnek.

Mindez nem akadályozta meg a főkapitányt további birtokok szerzésében.37 Abban sem, hogy bekapcsolódjon és aktívan részt vegyen a rabkereskedelemben. Erről árulkodnak a hozzáírt magyar nyelvű török levelek is. Például Idrisz főpasa, pápai helytartó 1595-1596-ban nyolcszor írt II. Ferencnek Alisán aga38 ügyében,

35 Zimányi, 1968. 19. Sopron megyei főispán, királyi főlovászmester, a dunántúli részek főkapitánya, a nádori fellebbviteli törvényszék közbirája. 1593-ban jelen volt a fehérvári ütközetben. Bárói, majd 1603-ban grófi rangot nyert.

36 Benda, 1989. 409. 1587. augusztus: Batthyány III. Boldizsár, gróf Zrínyi György és Nádasdy Ferenc arat győzelmet Kanizsa mellett a törökön. Takáts, 1915. 136—180. Takáts „kaczorlaki éjjeli csataként ” említi az eseményt 171. „A magyar csapatok itt négy szandság bég egyesült seregét semmisítették meg. A fényes győzelmet Nádasdy, Zrínyi és Batthyány Boldizsár csapatai aratták. A királyi zsoldos katonaság közül csak kevesen vettek részt e csatában. A négy bég közül a mieink kettőt elfogtak, egyet pedig levágtak. Csak a szigeti bég (Sasvár) menekült el. Mivel a szétvert török had rablásból indult hazafelé, egész zsákmányát elveszítette. Mintegy ezerháromszáz török esett rabbá. Ezenkívül tömérdek ló és fegyver jutott a mieink kezére."

37 Zimányi, 1968. 15—20. Már I. Ferenc megszerezte Németújvárt, Rohoncot és Szalonakot (Szlavóniából áthelyezte a családi birtok súlypontját Vas megyébe), ezekhez a meglévő birtokokhoz Körmendet 1604-ben vásárolta meg a kamarától II. Ferenc, 1606-ban pedig adománylevelet nyert rá Rudolf császártól. Körmend végvárként és hajdúvárosként is óriási szerepet játszott a török elleni küzdelemben, a császár Batthyány II. Ferencet nevezte ki körmendi főkapitánnyá, és hajdúi itt kaptak szállást (1. Tóth, 1994. 98-179. és Zimányi, 1960. 286— 302.)

38 Valószínűleg megegyezik a forrásban szereplő Feyerwary Alyssa agával MOL P 1313/248. cs. Batthyány cs. lt. Török vonatkozású iratok No. 1. 43: „Feyerwary Alissá agának az ű sarca. Ezör forint ára morha, ezör forint készpénz, két úrnak való fő ló ezüstös aranyos nyergével ezüstös aranyos fékével ezüstös aranyas szügyelővel farmetringgel, szép csáprágval, pokrócával, csótárával. ” Mivel ez igen magas váltságdíjnak számított, ráadásul két ilyen lovat hozni nem is lehetett akárhonnan, nem csoda, hogy szerencsétlenért annyit rimánkodtak, illetve ő maga is haladékért könyörgött Batthyánynak.

72