Szirácsik Éva (szerk.): Uradalmak kora - Discussiones Neogradienses 10. (Salgótarján, 2010)
Rémiás Tibor: A szádvári uradalom lengyel (górál) telepesei a herceg Esterházyak és a gróf Andrássyak földesurasága alatt
DISCUSSIONES NEOGRADIENSES 10. - URADALMAK KORA nőtt. A vizsgált időszak elején, ha valaki megérte a 10. születésnapját, akkor a várható életkora 47,8 év lehetett. Mindez az időszak végére 58,1 évre nőtt. Magasan a tüdővész (sorvadás, aszkórság, szárazbetegség, tüdőbaj, hectica, phtysis) és a tüdőgyulladás (tüdőlob) volt Derenken a vezető halálok a fiatal felnőttek körében. A 10 év alattiak között gyengeség (debilitas) és a különböző járványok (cholera, vörheny /skarlát/, himlő /variola/, kanyaró, torokgyík /dif- téria vagy dysenteria/) is szedték áldozataikat, de a köhögés /tussis/ is gyakorta szerepelt a halálokok között. Nyílván a gyengeség és a köhögés szorosan összefüggtek, ugyanis egy legyengült immunrendszerű gyereket egy ma egyszerűnek számító torokgyulladás vagy hörghurut is akkor könnyen elvihetett. Persze, a nagyobb járványokat is könnyebben elkapták a gyengeség miatt. Ilyen nagyobb, jól érzékelhető járvány volt: 1817-ben variola, 1831-ben cholera, 1849-ben ismét cholera, majd himlő, 1855-ben is cholera, 1861-ben dyfsenteria, 1864-ben variola, 1873-ban ismét variola és cholera, 1886-ban himlő, 1889-ben kanyaró, 1893-ban újra kanyaró, 1909-ben vörheny, 1927-ben skarlát, 1931-ben valamilyen ismeretlen fertőzés járványként söpört végig a falu csecsemőin és kisgyermekein. A sematikus és leegyszerűsített halálokok között szülésben meghaltat a másfél évszázad alatt egyet sem találtunk, és gyermekágyi halál megjelölést is mindössze 3 anya esetében szerepeltettek a halál okai között ami, szinte hihetetlen, és ezért fenntartásokkal kezelendőek a halálokok. 1717-től, a podhalei és szepességi górál lengyelség Derenken történő megtelepedésétől 1757-ig, a szilasi anyakönyvekben történő első bejegyzésig a derenki házasultakról még szórványos adataink sincsenek. Bél Mátyás leírásából értesülünk a színtiszta római katolikus lakosság létéről, a szilasi anyaegyházhoz tartozásáról Egyházlátogatási jegyzőkönyvekből szereztünk tudomást az 1745-ben(?) felépült derenki fatemplomról és arról, hogy Derenk 1788-tól kivált a szilasi anyaegyháztól, a jabloncai anyaegyház filiája lett, de rendszeres anyakönyvvezetésre csak 1789-től került sor Jabloncán, majd Szádalmáson és rövid ideig Szögligeten. Az egyházi házassági anyakönyvekben vizsgált 186 évben (1757—1943) a derenki fatemplomban összesen 720 házasságot szentesítettek. Az esküvők 52%-a január -február hónapban köttetett. A statisztikai számításokból kiemelnénk és egyúttal felhívnánk a figyelmüket a Derenken házasságot kötött menyasszonyok nem alacsony átlag életkorára (20,1 év), az újra házasságra lépő özvegyasszonyok emelkedő tendenciát mutató átlag életkorára (35,2 év) valamint a legfiatalabb (16 éves vőlegény és 15 éves mennyasz- szony) és a legidősebb (69 éves férfi és 60 éves asszony) házasulóra. 20 év felett volt a menyasszonyok átlag életkora a 20. század elején is, pedig a házasuló lányok több mint 25%-a 16,17 éves volt. Néhány meglepő adattal is találkoztunk az életkorok tanulmányozásakor: 69 éves özvegy férfi 30 éves özvegyasszonyt vett feleségül, 25 éves nőtlen férfi 45 éves özvegyasszonyt vett el, 16 éves fiú 21 éves lányt vezetett oltárhoz. 183
