Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Kubinyi András. A középbirtokos nemesség Mohács előestéjén

343. (1507.) Kereskedő volt a XV.—XVI. sz. fordulóján Pest megyét az országgyűlésen képviselő Inárcsi Miklós deák is. (Ld. fenn, 54. j.) Fennmaradt számadástöredéke szerint (1498—1503, Dl. 104071) borral, szarvasmarhával, posztóval, épületfával stb. üzletelt. Különösen a Nógrád megyei főispán Losoncziak familiárisa volt már 1490-ben (Dl.69871) és a számadás készítése idején is. Feladata a számadásokból derül ki: bevásárolt urai számára a fővárosban, ill. egyéb kifizetéseket teljesített, így ő fizette ki a kancelláriában Losonczi Zsigmond (budai) préposti kinevező oklevelének árát. Ugyanakkor azonban hasonló feladatok vállalására mások szolgálatába is lépett, így 1498-ban a Szentesi Tornaiakéba, azaz egyszerre több „ura volt. Sajnos, a töredékes, és nem is nagyon pontosan vezetett számadások csak elvétve adnak lehetőséget üzleti haszna megállapítására. Az egyik ilyen saját üzlete a következő volt. 1499-ben a Gyulaiak (ld. rájuk fenn, 56. j.) eladtak neki 30 hordó részben saját termésű baranyai, részben Tolnán vásárolt borukat. Inárcsi hitelben vette át a bort, az épületfával, posztóval, sóval, lóval, stb. fizette ki később az árát. Só kivételével mindezzel maga is kereskedett, tehát nyilvánvalóan ezen is keresett, hiszen eladási, nem pedig vételáron számolta el az árut a Gyulaiaknak. A 30 hordó bor ára 313.5 Ft, a költség (szállítási) 27 Ft, az egész összesen 340,5 Ft volt. Ebből eladott 15 hordót 11 személynek 201 Ft 95 d.-ért, 10 hordót a kincstartónak 120 Ft-ért. Egy bizonyos Lukácsnak juttatott 29 Ft-ot (nyilvánvalóan két hordó bor ára, és az ügy nem függ össze a borüzlettel), megtartott magánál három hordót amelyet 52 Ft értéknek becsült. Együttvéve 373.95 Ft. A haszon 8,9 %, nem túl magas. Itt a bor vételára hordónként nem volt teljesen egyforma, akár az eladási ár sem. Ugyancsak 1499-ben vett 20 hordó bort a pécsi püspök familliárisától 160 Ft-ért. A költség 12.Ft.15.d. volt, összesen: 172.Ft.15.d. Ebből egy hordót a többi feltöltésére használtak fel, eladott 13 hordót, majd utólag mér egyet összesen 150,5 Ft-ért, a maradékot részben egyik rokonának adományozta, részben magának tartotta. A 14 eladott és az egy feltöltött hordónak megfelelő 15 hordó vételára 120 Ft a 12 Ft.15.d-os költséggel 132.Ft.15.d., így az erre eső haszna: 12,2%. Nos, Inárcsi kisnemes volt és maradt, noha a számadáskönyve alapján Buda Felhévíz, és Pest Szentfalva külvárosaiban, okleveles adatok alapján pedig a budai várban is háztulajdonos volt. Bártfai Szabó László, Pest megye történetének okleveles emlékei, Bp. 1938, 1068, 1288, 1289, (gazdag hagyatéka),'l 3442, 1345, 1351, 1356, 1361.sz. Családfa: uo. 504-505.О. közt, I. tábla. Vagyona úgy látszik, hogy főleg üzletéből állt. Szemmel láthatóan vállalkozó szelleme, kockázatvállalásra hajlamos kereskedő volt, aki a jelek szerint gyakorlatilag fillér nélkül, hitelből állította fel vállalkozását, hitelt pedig a Losoncziak üzleti megbízottja nyilván szinte korlátlan mértékben kaphatott, míg inárcsi kisnemesként nem. Országgyűlési követségét nyilván üzleti hírének, jó kapcsolatainak köszönhette. Bár házat vett Budán, nem lett budai polgár, mint üzletfele, Hidasi Rácz Fülöp, (ld. rá fenn, 35.j.) hanem köznemesi politikát csinált. Ő is azokhoz a nemesi politikusokhoz tartozhatott, akik a városi és mezővárosi polgárban üzleti konkurrenst láttak, és harcoltak ellene. 79. Dl. 104125. (1502.) 80. DI.72087. (1500.) 23