Magyarország társadalma a török kiűzésének idején. Szécsény, 1983. április 6-8. (Discussiones Neogradienses 1. - konferencia kötet. Salgótarján, 1984)

Kállay István: Családtörténet – birtoklástörténet. Fejér megye nemesi társadalmának vizsgálata a török alóli felszabadulás idején

terület volt és semmi hasznot sem hajtott. Még 30 évnek kellett eltelnie, mire a birtok valóban az övé lett és hasznosítani tudta. Balinkát Ferdinánd két másik faluval együtt várkonyi Amadé Jánosnak adományozta. 1698-ban a pusztát az Amadék íszkaszentgyörgyi uradalmának a részeként írták össze, 1696-ban gróf Esterházy Ferenc győri uradalma használta. 1695-ben gróf Erdődy Ferenc egy részét — leányágon - Sajnovits Mátyásnak adta át. 1746-ban fajszi Ányos Pál (az egykori birtokosok oldalági rokona) tiltakozik az ellen, hogy Amadé László elfoglalja Balinkát.

1 ' Baracs földesura a török uralom végén a Paksy család. 1701-ben a Paksyak magvaszakadása révén a kincstár le akarja foglalni Kisapostaggal és Pázmánddal együtt, de ez nem sikerült, mert bérbe volt adva Daróczy Istvánnak. A következő évben a birtokok kincstári kézre kerültek, de még abban az évben 32000 Ft-ért a Paksyak leányági örökösei kapták vissza. Tőlük újból — leányágon — a Rudnyánszky család kezébe került. Baracskára Sárkány Ambrus magtalan halála esetére Farnassy György szerzett királyi adomány levelet, de a beiktatásnál Baracskay Pálfy János ellentmondott. A Pálfyak később is szerepelnek, mint akik igényt tartanak a birtokra. 1589-ben pl. Baracskay — alias Pálfy, 1617ben Baracskay Márton tiltakozott Komárom megyénél az ellen, hogy más nemesek állataikat engedély nélkül a baracskai legelőn legeltették. Ferdinánd 1651-ben a nelységet magszakadás címén Farkas Andrásnak és Csajághy Gergelynek adományozta. A Győrben lezajlott beiktatás ellen Baracskay Pálfy János lánya (Katalin) tiltakozott. Lipót 1666-ban nova donatio-val elismerte a Baracskay Pálfy család leányág mindkét vonala igényjogosultságát. Igy kapott új adományt Dienes és János, Pálfy Katalin és sógora Sándor István, valamint Sándor Lőrinc és Pálfy Katalin gyermekei (György és Katalin), valamint Megyeri — alias Ivány József. A beiktatás Komáromban történt, mivel a török miatt nem mehettek a helyszínre. Az ellentmondók között ott 1Q látjuk a Csajághy, a Farkas, a Dobozi, az Eölbey stb. családokat. Az új adományosok közül a Sándorok és a Dienesek Pálfy János lánya (Katalin) két házasságából született gyermekei. Megyeri — alias Ivány szintén a Pálfy család rokona: Pálfy Balázs leányának (Zsófiának) Baracskay Dezső Ferenccel kötött házasságából származott Dezső János lányának, Juditnak a férje. A nova donatio szerint a Baracskay Pálfyak fenti leányági leszármazói (pl. a Sándorok) annyira tulajdonosnak tekintették magukat, hogy 1669-ben Dienes Dániellel együtt a török uralom alatt lévő birtok felét a győri káptalan előtt 100 tallérért zálogba adták Szapáry Péternek." Az 1689. évi, a török utáni első összeírásban Miskey István győri és Eölbey György tatai lakos szerepel birtokosként. Ők azonban ennél többször nem bukkannak fel. 1688, Székesfehérvár visszafoglalása után Baracska reális értéket jelentett. Ezért az 1666. évi adományosok megegyeztek egymással: Sándor István (Lőrinc és Baracskay Pálfy Katalin fia) 3073 Ft-ért megvásárolta a többi adományos részét. A felszabadulás utáni visszaszerzésben Sándor Lőrinc működött közre. ' Pettendi Ilona 1562-ben unokáira hagyta Bodmért Kápolnásnyék- és Velencepusztával. Egyik unokája (Kettyey Finta Albert) 1629-ben eladta a lakatlan Pettend-, Fertőfenék- és Kápolnásnyékpusztát Balassa Jánosnak, Mihálynak és Miklósnak. Ennek ellenére Finta Albert és a három Balassa közösen kért és kapott adományt a pusztára Esterházy Miklós nádortól. A beiktatás a török miatt nem a helyszínen, hanem a komáromi várban történt meg (1630). 1636ban az Esterházyak tatai uradalmi összeírásában szerepel Bodmér. Az uralkodó 1667-ben Szabó Kovács Jánosnak, Nagy Kaszap Jánosnak és Jacobi Dezsőnek adományozta. Őket a veszprémi káptalan iktatta be. Öt év múlva az uralkodó a donatio-t, mint csalárd módon kieszközöltet, hatálytalanította és Komárom megyétől Balassa Péter és Ferenc megerősítését kívánta. Arra hivatkozott, hogy 1630 óta a pusztát a török uralom ellenére háborítatlanul birtokolták. 79